Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Dóra Eörsné: Ki vagyok én valójában? II.
j2Ww ^><wmé vaauo/o én wz/éjjdAan? II. Gondolataink ellenőrzése és irányítása Életünkön változtatni csak akkor tudunk, ha mélyebb szinten, azaz a gondolataink szintjén ismerjük meg önmagunkat és a pozitív célunkat. Ha valamit igazán akarunk, akkor semmi nem lehetetlen, csak következetes kitartásra és pozitív hozzáállásra van szükségünk. Ahogyan az elmúlt alkalommal szó volt róla, minden a gondolati magból indul el; az érzéseink, a cselekedeteink és az általános közérzetünk, mint elégedettség, boldogság, stb. Igen fontos, hogy szándékaink gondolati magját becsülettel felismerjük, mert csak akkor lesz alkalmunk a koncentráció erejével pozitív irányba terelni érzéseinket, cselekedeteinket is. Ezt az állandó higgadt, megfigyelő szerepet az intellektusunk tölti be. Az intellektus a „szűrő” a tudatunkban felmerült gondolatok és cselekedeteink között, ugyanis az intellektus csak azokat a gondolatokat engedi átmenni cselekedetekbe, amelyekkel gondos mérlegelés után egyetért, amelyeket elfogad. Ennek kapcsán jönnek létre a tapasztalatink. A cselekedetek helyességét az a következmény fogja igazolni, hogy folyamatosan meg fogjuk tudni őrizni a belső békénket, elégedettségünket, belső derűnket a legkülönbözőbb körülmények között is. Ha az intellektus mérlegelő funkcióját kihagyjuk (automatizált szokásoknál), akkor változás nem jön létre sem a dolgokhoz való hozzáállásunkban, sem a körülményeinkben, azaz marad minden régiben. A helyes megértés, a döntés és az emlékezés szintén az intellektus feladata. Az emlékezés egy olyan visszacsatolás a tapasztalatok átéléséről, amiből tanulni tudunk, levonni a tanulságot, és pozitívan haladni tovább, csüggedés nélkül. A tudatnak és az intellektusnak harmonikusan együtt kell működnie egyetlen koncentrált gondolatban, ahhoz, hogy a belső átalakulás (a negatív pozitívvá alakítása) végbemehessen. Az állandó pozitív gondolatok teremtése nem kis dolog. Kezdetben koncentrált odafigyelést és következetes gyakorlást igényel, mindaddig, amíg nem válik újra természetessé számunkra a pozitív gondolkodás. A világ mai állapotában a negatív hozzáállás jön belőlünk automatikusan a sok negatív tapasztalat miatt. Azonban egyesegyedül rajtunk múlik, hogy ezen változtassunk. A változáshoz szükséges erőt úgy tudjuk megteremteni, hogy egy adott cél elérésének érdekében a tudatunkat és az intellektusunkat egy irányban koncentráltan működtetjük. Felszínre hozva legbelső értékeinket (béke, szeretet, kiegyensúlyozottság, harmónia, elégedettség), a pozitív rezgések következtében a körülöttünk lévő atmoszféra is változni fog. Érdemes kipróbálni. A változást mindig csak önmagunkon kezdhetjük el. Ha túl sokat gondolkodunk azon, hogy mások milyenek, miért nem változnak ők, akkor fölöslegesen emésztjük fel az energiáinkat. Ha viszont önmagunkon kísérletezünk, egyre gazdagabbak leszünk a tapasztalatokban, és így életünk is sokkal színesebb, sikeresebb lesz. Mivel a pozitív rezgés sokkal erőteljesebb, így, még ha valaki negatívan is gondolkodik rólam, ha én pozitívat (békét, szeretetet, elfogadást, rugalmasságot, stb.) fogok küldeni felé, nem fog rám hatni az ő negativitása, azaz nem leszek haragos, nem borulok ki, nem keseredem el, stb. Ha gyakoroljuk azt, hogy mindig valami jót adjak magamból a másiknak, akkor előbb-utóbb én is ugyanazt fogom visszakapni másoktól. Miért bántsam azt, aki soha nem bánt engem? De hányszor felejtjük el azt, hogy valójában másokat mindig ártatlanul bántunk, mert a bántás önmagunk belső feszültségéből fakad. Legelőször mi Új Hevesi Napló 83
