Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLII.
ahol a táplálékukat megtalálják. Évszázadok óta. Istvánt egy domb választja most el attól a lapos, nagy völgytől, ahol a vadíöldjük van. Az idén zabot vetettek bele, mert a múlt évi esős őszön nem tudták a búzát elültetni. Most viszont, ebben az időben sikerült, így tavaszra már kiváló legelőt ad majd a vadnak. Egyelőre semmiféle disznóra utaló neszt nem hall István, hát gondolataiba mélyedve elmélkedik tovább. A Gazsi nagy kocájáról és a vadföldről jutott eszébe, hogy nyáron ő is meglőtt itt egy kocát. Gyönyörű vadászeste volt az, izgalmas és tanulságos. Trófea ugyan nem, de jól sikerült fényképek emlékeztetik majd sokáig rá. Amikor először jött ki Pista a vadföldhöz nyáron, a még gyengén tejes zabba nyomozni, csak néhány kóstolásnyomot fedezett fel. Itt-ott lerágva a zab, az őrölt, megrágott, disznószájból kihullott „bagó”-csomók árulkodtak, hogy megtalálták, tudnak róla. És ez azt jelenti, hogy napokon belül intenzív disznóbejárás várható. A vadföld alsó végén egy gyalogösvény futott, a túlsó, felső végét sürü fenyőerdő keretezte. Onnét érkeztek a disznók. A vadföld helyének kiválasztásánál és az ott elhelyezett magasles helyének kijelölésénél rendkívül fontos szerep jut a helyi, a szokásos uralkodó szél irányának. Vannak viszont olyan időnkénti légáramlatok is, amik a rendszerestől eltérnek, azaz a megszokott módon való vadászatot lehetetlenné teszik, amikor a magaslesen nincs lehetősége a vadásznak elhelyezkedni. Ilyen fordított irányú, apró levélremegtető szellő lengedezett akkor is, amikor István már viszonylag korán kiballagott a zabtáblához, mert úgy ítélte meg, hogy a bejárás most már biztos. A korai időnek pedig azért volt jelentősége, mert itt még semmi és senki nem zavarta meg a disznókat, tehát a sürü, árnyékos fenyőerdőből még jó lővilágnál becsúszhatnak a zabba. Nem ment fel Pista a leshez, ami a zabföld közepe táján egy akácfára volt építve, mert onnét a fordított irányú szél miatt semmi esélye nem lett volna ahhoz, hogy lövéshez jusson. Hosszú percekig töprengett, kombinált, hogy hol helyezkedjen el. A legoptimálisabb megoldásnak az tűnt, ha lenn marad a tábla alsó végén. Ha pedig a disznók lejjebb-lejjebb haladnak a zabban, azaz közelednek felé, egyre jobb helyzetbe kerül, mert a lövés pontosságának az esélye egyre nő. A valaha pompásan működő, de már tíz esztendeje megszűnt tsz egyik tanyájához futott itt egy elektromos vezeték. Mára már az oszlopokat is kifürészelték, csak a négy darab, egy méter magasságú, valamikor a faoszlopokat támasztó, szürke betontuskók jelezték a helyét. A csaknem egy négyzetméteres területen, aminek a négy sarkán állt a négy tuskó, egy-két vérpiros pipaccsal tarkitott gazos fu zöldellt, ami kiváló takarást biztositott az oda kisszékével letelepedő vadásznak. Július volt, nagy meleg és sok szúnyog. Pannika otthon fokhagymás pecsenyét sütött, a boltban ma is sokan vásároltak, a zabba pedig bejárnak a vaddisznók. Minden adott tehát ahhoz, hogy István barátunk lelkivilága kiegyensúlyozott, vidám és reménykedő legyen! Sőt! István egyszerűen boldog volt. A betöltött 7x64-es Zastavát nekitámasztotta az egyik betonoszlopnak, a kisszékre maga alá tette az összehajtogatott pulóverét, és komótos lassúsággal rápöffentett egy zamatos cigarettára. Túl nagy a távolság. Messze van. Vajon közelebb jön-e? Most a nagy szürke koca felé fordul. Oldalt áll, s fenn, a zabtábla erdőhöz érő végében. Gyönyörűen mutatva az oldalát. Pista gondolatai eszeveszett tempóban száguldanak.- Nem valószínű, hogy bejön a zabba, mert a malacok zavarják. De ha be is jön, nem lesz jobb a lőhelyzet, mert a viszonylag magas szárú zab takarni fogja, csak a háta lesz tisztán látható. S ha még közelebb is jönne néhány métert, de akár húszat is, akkor sem 18 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
