Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLII.
felgyorsul, lélegzetvételének száma emelkedik, s testhőmérséklete is visszaáll a normálisra, azaz a 35-37 °C-ra. Mindehhez nagy szüksége van arra a táplálékra, amit most gyűjt össze. Amikor a téli álomból felébred, rendkívüli módon le van soványodva. Ilyenkor nagyon sokat eszik, s a nyár elejére újra jó kondícióba kerül. Főleg földigilisztát, csigát eszik, de szereti a sáskát, gyíkokat, földre hullott gyümölcsöket is. Évente kétszer hoz világra utódokat. A vemhességi idő két hónap. Az utódok csukott szemmel születnek, de két hét múlva már látnak, és akkor válnak sötétté az addig fehér tüskéik is. A sün akár tíz évig is elél. Fürgén szedi apró lábacskáit, a szántás felé tart, mert a nedves, puha földben bőséges mennyiségű gilisztát talál.- Csak a műútra ki ne ballagj! — gondolja magában István, mert jól tudja, hogy esők után az aszfaltra kimászott földigiliszták összeszedésére odaérkezett sünök közül nagyon sokat üt el autó. Legtöbb sün a hosszú, kemény tél és az autókerekek áldozataként végzi. A völgyet, ahol a két jó vadász faluja lapul, Bátor-völgynek hívják, és a Laskó- patak csordogál az alján. Hangulatos, bükkaljai, apró falucska ez, annak minden bájával. Hatszázötven ember él itt, nem csoda hát, ha szinte mindenki ismer mindenkit. A falu nevét egy oklevél már 1262-ben említi. 1550-ben, a 16 házban lakó harminchat nős férfi az évente megtermelt gabona és bor után már a törököknek is adózott. Azután, amikor Eger várát 1596-ban elfoglalta a török, az adót is megduplázta. Ahol most István és Gáspár a disznókat várva lesben ül, mindig is jó minőségű termőföld volt. 1811-ben a káptalan egy szabályzatot hajtott végre a faluban, mellyel ezeket a jó földeket, úgynevezett maradványföldeknek minősítette, és elvette a jobbágyoktól. Helyette a Villó-puszta csapnivalóan rossz minőségű földjeit kapták meg. Ám a folyamatos és felháborodott jobbágypanaszok hatására a vármegye visszaadta nekik a földjeiket. Ez azt is jelzi, hogy az itt lakó emberek, már akkor, a maguk igazáért a végsőkig harcolni képes, szívós, konok emberek voltak. A falu részeit az ott lakó hadakról „szögeknek” nevezték, a patakon túli területet pedig, ahol a nem nemesek laktak, a „Paraszt-oldalnak”. A szájhagyomány úgy tartja, hogy a műit század közepe táján még léteztek a faluba bevezető utakon az úgynevezett falukapuk, amit éjszakánként mindig őriztek. Emlegeti is gyakran azt a hajdan volt jó közbiztonságot a két cimbora, miközben hozzáteszik ilyenkor, hogy a sörétessel ők is szívesen vállalnának kapuügyeletet manapság is. A falut körbeölelő dombokat valaha erdő borította, ám ezek a területek az évszázados építkezés és a tűzifaigény miatt fokozatosan tarrá váltak. Most a vízmosta horhosokban lévő tekintélyes sűrűségű akácligetek biztosítják a vad búvóhelyét. Természetesen ez csak ideiglenes, átmeneti védelmet ad. Az igazi vadrejtő sűrűt a fiatal cser, tölgy- és akácújulatok jelentik, amik a falutól távolabb húzódnak. Onnét váltanak ki a szarvasok, a disznók, onnét érkeznek ide, Új Hevesi Napló 17
