Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Karácsonyéj
- Anya, milyenek az angyalok? - törte meg a kínos csendet a kis Zsuzsi kérdése. Julis elmosolyodott, és úgy kezdett magyarázni az angyalokról, hogy azt a négyéves gyerek is értse.- Tudod, kislányom, az angyalok Isten követei. Csodálatos lények. Isten küldi őket az emberekhez, hogy segítsenek rajtuk. Különlegesen szép ruhát viselnek, és tollas szárnyuk is van... - de tovább nem jutott. A konyhából, ahonnan az ajtó a pitvarra nyílt, hangos köszöntés szakította félbe a mondókát.- Adjon Isten, Mihály gazda! Hazatereltük a jószágát! - Ezzel már nyílt is a szoba ajtaja, és a mosolyra derült Mihály gazda maga előtt tuszkolta be a két csendőrt, miközben magyarázta:- Az Isten küldte ezeket a jóembereket, meglelték a Bimbót! A kis Zsuzsi nem sokat értett a dologból, de azt látta, hogy apja nagy örömmel szorongatja a jövevények kezét. Egyszerre csak megpillantotta a kakastollat a kalapjuk mellett, és akkor már semmi kétsége nem volt afelől, hogy kik a jövevények. Leugrott anyja öléből, és a közelebb álló Pista próbacsendőr hidegtől vörös kezét elkapva megcsókolta. Pista nagy zavarban volt. Legszívesebben egy kacskaringósat szeretett volna mondani, hogy zavarát leplezze. Molnár őrmester félt is, hogy valami kiszalad a száján. De a kis Zsuzsi lefegyverezte.- Köszönöm, köszönöm, Angyal bácsi, hogy el tetszett jönni hozzánk! Mert Apu azt mondta, hogy maguk nélkül nem lesz karácsony. Hát erre mi mást tehetett a nagydarab próbacsendőr, mint hogy letérdelt a csöppséghez és megcsókolta. Ettől kezdve senki se hallotta többé Pistát káromkodni, mert maga mondta:- Egy angyal nem káromkodhat! Ma tninden hópehely egy égi társ. Most szállingózva hullanak közénk, mint hírnökök keringenek s körénk sugárba fonják, rriit régóta vársz. Halk csendes éj, gyermekkorok hava libbenve hull, mint lágyság, kényelem. Szentségtörés most tőlük kérdenem: Ki az, kinek ily bársonyos szava? Hó hull és halkan száll varázsos éj. Minden pihében égi hang zenél. Új Hevesi Napló 13 Hó hull és halkan száll a csendes éj. Nincs árny. Az éjben fényesen ragyog a város és a táj. Magam vagyok ki rácsodálkozik. A többi fél.
