Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Mennyből az angyal
Domokos Sándor a& an^a/. . . Ez a történet a fogolytábor esti csendjében hangzott el. Egy öreg csendőrtiszthelyettes, aki apám lehetett volna, mesélte a fiatalabbaknak. Az ő meséjét én csak tovább mesélem, mert a mese olyan érték, amit meg kell őrizni...- ... Hát cudar tél volt... - kezdte az öreg. - Harmincötben vagy harminchatban volt, nem emlékszem pontosan. A tószegi lovas őrsön szolgáltam. Az őrsparancsnokunk kemény ember volt. Nem ismert tréfát, ha szolgálatról volt szó. Akkoriban került hozzánk Pákozdi Pista a járőrtársi iskolától. Olyan hetyke, rátarti gyerek volt Pista, aki mindent ,jobban tudott”. Hát egyet biztosan. Jobban tudott káromkodni, mint az őrs többi tagja együttvéve. Nem mondom, a mi szánkon is kiszaladt egy-egy cifra, ha valami rosszul ment, de nem volt minden második szavunk trágárság. Pista a katonaságnál szokhatott rá. Úgy hitte, ha lerángatja mindenről a szenteltvizet, a falusiak szemében így ő lesz a fenegyerek, akitől mindenki fél. Hát mit ad Isten, karácsony előtt két nappal az őrsparancsnok engem jelölt ki járőrbe, és Pistát adta mellém járőrtársnak. Cudar időt fogtunk ki. Kavargott a hó, és lehetett vagy mínusz húsz fok. Kétnapos járőr volt ez, összesen két hosszabb pihenővel. Kellett az, már csak a lovak miatt is. Hát bizony gömyedten ültünk a nyeregben, leszegett fejjel, hogy jobban védjen a kalap ellenzője az arcunkba csapódó hótól. A tollas forgót úgy cibálta a szél, hogy ha nincs álladzó szíj, hát letépi a fejünkről. Jó ideje kaptattunk így, erősen figyelve a jegenyesort, mert csak azok jelölték az utat ebben a ködbeburkolt tanyavilágban.- Hogy az anyja keservét az őrsparancsnoknak, hogy ilyen rút időben vezényelt ki bennünket! - fakadt ki Pista. Én azonban nem kontráztam neki.- Nem könnyű őrsparancsnoknak lenni. Egyszer te is megtudod majd.- De az anyja...- Fogd be a szád, és az útra ügyelj! Ha elvétjük a Váradi-tanya felé az elágazást, egész éjszaka bolyonghatunk ebben a fehér kavargásban.- Még belénk is fagyhat a lélek, hogy az a... - és nyomatékül kanyarított hozzá egyet.- Mért vagy ilyen mocskos szájú, Pista? Nem leszel azzal több, hidd el!- A csapatnál ragadt rám - védekezett.- Na, akkor tartsd a szád és nyisd ki a szemed! Erre már Pista is elhallgatott, és némán nyüttük a kilométereket. Csak a lovak horkantak hébe-hóba. Izzadt testük gőzölgött, és csak a zabla csörgése jelezte, merre járunk. így törtük a havat, ami már vagy fél méter is lehetett, amikor egy alig hallható marhabőgés ütötte meg a fülemet.- Hallod? - kérdem Pistát.- Hallom hát, egy istenátka gazda elfelejtette becsukni az istállóajtót. Elkószált a jószág. Úgy kell neki!- Megkeressük.- Csak nem akar ebben a viharban elkóborolni az úttól?- Molnár járőrtárs! - A hivatalos hangra Pista meghőkölt. - Idefigyeljen, mi azért vagyunk, hogy segítsünk, érti?! Ha nem tetszik, menjen útkaparónak! Új Hevesi Napló 11
