Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Kallós Zoltán
hely, ahol élünk” című nagyon tanulságos, erdélyi helyneveket magyarázó könyvecskéje szerint, Szék határában, egy Henc nevű helyen tartottak sok lakodalmat, s attól kezdve a nagy dínom-dánomokra e névre, és a hegy túlsó oldalán található Bonchidára utaltak a szólásban.) Szamosújvár felé menet viszont egész jó úton eljutottunk Székre, s nagy szerencsénkre igazi széki lakodalomra érkeztünk. Mára már ott is ritkaság a hagyományos viseletben megtartott templomi esküvő és az azt követő lakodalom, ezért véletlenül egy ilyenre érkezni, külön öröm. Másnap délelőtt aztán a megbeszélt időben megjelentem Zoli bácsinál Kolozsvárott egy tanítványommal, aki becsülettel végigtáncolta a válaszúti tábort, most viszont az operatőr szerepe jutott neki, amíg én kérdéseimet tettem fel a neves népzenekutatónak. Mielőtt még eddigi munkásságáról és általában a magyar népzenéről beszélgetnénk, kézenfekvő, hogy először azt kérdezzem meg, hogyan értékeli a tegnap véget ért válaszúd tánctábort. Hány résztvevője volt? Naponta 450 adag ételt főztünk, így legalább 400 résztvevő volt, plusz az adatközlők és a kiszolgáló személyzet, de a résztvevők száma napról napra változott. Úgy láttam, teljesen kicserélődött a közönség a korábbi évekhez képest, egy új nemzedék jelentkezett. Ez nagyon jó, mert azt jelenti, hogy egyre inkább bővül azok köre, akik ezt a szórakozási formát választják. Nem csak nálunk voltak sokan, de egyre több a tábor, már nem is tudjuk számon tartani valamennyit. Az itteni résztvevők közül sokan mentek tovább Vajdaszentiványba. Nálunk ez már a kilencedik tábor volt, jövőre jubilálunk. Úgy tudom, az első mezőségi tábor, amit szervezett, még Visán volt. Utána minden évben volt, kihagyás nélkül tábor? Igen, az első 1992-ben volt Visán, azóta minden évben Válaszúton volt. Visa magyar többségű falu, nagyon gazdag hagyományokkal. Nagyon jó volt a hozzáállásuk, de a körülmények nem voltak megfelelőek, nincs művelődési ház. Nincs messze, de rossz utak vezetnek oda és két kibérelt lakodalmi sátorban tartottuk a táncokat épület híján. Hadd térjek át akkor azokra az életére vonatkozó kérdésekre, amik már régebben izgatnak, és Kovács András ,, Reggeltől hajnalig Válaszúton " című filmjében is előjöttek, de nem mindegyikre kaptam magyarázatot. Az egyik ilyen azzal kapcsolatos, hogy Zoli bácsi a magyar népzene négy főbb dialektusát kutatta életében; a mezőségit, a kalotaszegit, a gyimesit és a moldvait. Ezek a mai Romániában is, meg általában a magyar nyelvterület egésze szempontjából is a legfontosabbak közé tartoznak. Ugyanakkor életének fontosabb állomásai, tevékenységének színhelyei is főként ezen tájegységekhez kapcsolódtak. A véletlen hozta úgy, hogy pont ezekre a tájakra került dolgozni vagy szándékosság is volt benne? Mindkettő. Gyűjtéseimből a Székelyföldet majdnem teljesen kihagytam. Református kollégista voltam, s ha a magyar népviseletről esett szó, akkor vagy Kalotaszeget vagy a Székelyföldet emlegették, vagy egyéb vidékeket, de a Mezőséget sohasem, se szellemi, se tárgyi vonatkozásban! Ez egy indíttatás volt ahhoz, hogy a Mezőséggel foglalkozzam. Ami Moldvát illeti, az azóta izgatta a fantáziámat, amióta Domokos Pál Péter „Moldvai magyarság” című könyvét elolvastam gimnazista koromban. Ráadásul Román városába kerültem katonának, amely Bákó megyében az északi moldvai csángóknak a központja. Olyan beosztásom volt egy ideig a hadtestnél, hogy volt alkalmam találkozni moldvai emberekkel, mert a katonakönyvek láttamoztatása vidéken történt, különböző járási székhelyekre kellett elutazni. Később tanítani is elkerültem Moldvába, amikor elbocsátottak a zeneakadémiáról. Új Hevesi Napló 99
