Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Kallós Zoltán
Ezt a tényt kétszer is megemlítette Kovács András filmjében, de nem derült ki, hogy ennek politikai vagy egyéb okai voltak. 1950-ben vettek fel a zeneakadémiára. Apámat időközben politikai jellegű támadások érték, kuláknak is nyilvánították. Én akkor a kalotaszegi Magyarvistáról kerültem be, ahol 1946 és 1950 között tanítottam a tanítóképző elvégzése után. Mivel „termelésből” jöttem, megkaptam az ösztöndíjat származásom ellenére. Másodéven jött egy megszorítás a származással kapcsolatban. Ekkor kizártak, még az érettségi bizonyítványomat is megsemmisítették. De egy ismerős káderes közbenjárására visszavettek. Hamarosan megjelent azonban egy rendelkezés, hogy akinek a szülei a városban laknak, nem jogosult az ösztöndíjra. Mivel apámék bekerültek Kolozsvárra, ösztöndíj nélkül kínlódtam egy darabig. Hiányzásaimra való hivatkozással ismét kizártak. Évközben aztán mégis visszavettek, csak „elfelejtettek” értesíteni róla. Mikor ez kiderült, az igazgató azt mondta, hogy az nem baj, hogy elmentem, az a baj, hogy visszajöttem. Meg is buktatott zeneszerzésből. Újra járhattam az évfolyamot, de évismétlőként megint nem kaptam ösztöndíjat. Egy félévet kihúztam, de akkor elmentem Moldvába tanítani 1955-ben. De nekem az volt a jó, hogy a folklór öt félév volt, azt elvégeztem szín jelessel. Itt megtanultam a lejegyzést hallás után, megismertem a különböző dialektus területeket, a magyar népzenei stílust, típusokat. Ez a moldvai tanítóskodás viszont összesen egy év három hónapig tartott. Igen. Akkor felkerültem Marosvásárhelyre a Népi Alkotások Házába. De ott mindennel foglalkoztunk, csak azzal nem, amivel kellett volna. Állandóan küldtek minket szervezni a „közösbe”. Ezért talán csak egy félévig maradtam ott. Ekkor a forradalom utáni évben, 1957-ben elmentem tanítani a Gyimesbe. Utána kerültem haza Kolozsvárra. Mikor ide visszakerült, volt állandó kenyérkereseti lehetősége? Nem, önellátó voltam. A hetvenes, nyolcvanas években pedig elsősorban a kiadványaim jogdíjából éltem. Itt ugyan nem sokat fizettek a Balladák könyvéért, de a magyarországi kiadásért már többet kaptam. Abból három kiadás is volt ott, itt kettő. Hasonlóan, az „Új guzsalyam mellett” is segített anyagilag. Azért is kérdezem ezt, mert mind írásos visszaemlékezésekben, mind személyes beszélgetésekben többször találkoztam olyan megjegyzésekkel, hogy a hetvenes évek kezdetén beinduló táncházmozgalom magyarországi és erdélyi szereplői egyaránt úgy emlékeznek vissza, hogy Zoli bácsitól nem csak szakmai irányítást kaptak erdélyi gyűjtéseik során, hanem, ha a szükség úgy hozta, néha még anyagi segítséget is. Kallós Zoltán válaszúti kúriája A szerző felvétele XI. évfolyam 11. szám-2001. november 100
