Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Gebei Sándor: A magyarországi lengyel Légió „dsidás főhadnagya”, Fredro Sándor

kérni Önt, hogy nekik a becsületjelvények pátenseit adományozza.”9

Fredro Sándort a következő ajánlással terjesztette fel kitüntetésre Wysocki brigádtábomok (General Brygady),10 ahogyan aláírását Fredro főhadnagy szolgálati lapján olvashatjuk.

„Fredro Sándor (Jan Aleksander Fredro) a 2. dzsidásezred főhadnagya. A tarcali csatatéren főhadnaggyá kinevezhetve, Bárcánál (Kassa mellett - G.S.) ő volt egyike azoknak, akik az ellenségnek lovasrohamát feltartóztatták, ami több ágyút mentett meg és fedezte a visszavonulást. A túrái ütközetben Poninski (Poninski) alezredessel, Kozelinski (Korzelinski) kapitánnyal és Madejski közvitézzel, ő maradt a csatatéren a dzsidások hátrálás után, és hozzájárult a század megállításához, bátorságot és hidegvért tanúsított, mindig, mint vitéz katona.”11 (Wysocki tábornok tévedett, amikor a tarcali győzelemért Fredro főhadnagyságát említette, hiszen - ugyancsak a szolgálati lapra hivatkozva - Fredro ekkor „csak” hadnaggyá lépett elő. A „Szumlában” (=Sumenben, Bulgária) 1849. december 30-án, tulajdonképpen a Lengyel Légió feloszlatásakor kiadott hivatalos okmány azt igazolja, hogy a még csak tizenkilenc éves galíciai önkéntes dzsidástiszt a tarcali helytállásáért a „III. osztályú kereszt” tulajdonosa lett.12)

Ha végigkövetjük a lengyel légionáriusok, benne Jan Aleksander Fredro, szabadságharcos tevékenységét a magyar történész, Kovács István 1998-ban publikált munkájában13, akkor meggyőződhetünk arról, hogy Wysocki parancsnok méltán emlegette a bárcai, a tarcali és a túrái csatákat Fredro esetében. A kiváló történész-polonista gazdag adatbázis (magyar és lengyel források, memoárok, hivatalos közlönyök és egyéb sajtótermékek, stb.14) alapján készült müvében - a résztvevők (G^siorowski Roman és Karsa Ferenc) visszaemlékezéseire támaszkodva15 - felidézi azt az 1848. december 11-én zajlott epizódot, amikor Tchorznicki alezredes könnyűlovasaitól megmentett húsz ágyút,

amelyek a bárcai fogadó előtt gazdátlanul, de menetkészen álltak.16

A tarcali elismerést személyes bátorságával szolgálta meg az ifjú gróf Fredro. 1849. január 22-én parlamenten megbízatással a hátráló osztrákokhoz igyekezett, amikor rálőttek. Elmenekülni csak úgy tudott, „hogy az útját álló császári katonák egyikének hatalmas suhintással levágta a fejét s ügyesen elrugtatott”.17

Wysocki tábornok olyannyira jelentőnek tartotta Fredro főhadnagy túrái csatában mutatott helytállását, hogy a dzsidásezred parancsnokának és parancsnokhelyettesének a hősiességével említette egy sorban. „A túrái ütközetben, ahol a dzsidások erős ágyútüzelés által, néhány perc alatt 50 lovat veszítettek, és elcsábitva az ily tűzben először álló ifjúság nagy száma által, hátrálásra bírattak - Poninski alezredes, Korzelinski kapitány, Fredro főhadnagy és Madejski közvitéz egyedül állották meg helyüket. (Kiemelés tőlem - G.S.) A nevezett tiszteknek ilykép adott példája csakhamar-' /> ^ys?r-s-^

*

1.

/ / •

■f'Z..4

.........

✓

" • •—r

y/y-sy,,,' ..., ,.r,

■yy.*-- ------------4.

.....K.

Wysocki tábornok kétnyelvű (lengyel,

francia) levele.

48

XI. évfolyam 11. szám-2001. november