Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Gebei Sándor: A magyarországi lengyel Légió „dsidás főhadnagya”, Fredro Sándor
állásra bírta a két osztályt, mely leszállva a lóról és e hidegvérűséggel imponálva az ellenségnek, tartotta a csatahelyet egész estig, amikor is az ellenséges csapatok visszavonultak.”18 Nem hallgatta el a lengyel tábornok azt sem, hogy a kb. 400 lengyel dzsidás komoly veszteségeket szenvedett az orosz ágyúk tüzétől. De leginkább azt fájlalta az ekkor Tápiószelén tartózkodó Wysocki, hogy a túrái csatában azért kerekedhetett felül Tolsztoj orosz tábornok 38 ágyús, 10.000-es serege a magyarokon, lengyeleken, mert „négy (Mészáros, Perczel, Dessewffy, Dembinski — G.S.) vezénylő tábornok volt a helyszínen, s egymásnak ellentmondó parancsokat osztogattak.”19 Az 1849-es orosz katonai beavatkozás résztvevőinek a naplóiból, feljegyzéseiből kiderül, hogy a Túra - Zsámbok közötti összecsapásokban - orosz részről - az Olga-huszárok, azaz Miklós cár lányának nevét viselő, 3. jelizavetgrádi huszárezred katonái harcoltak derekasan.20 Ezredparancsnokukat, a magyar származású Orlay Miklóst - Orlay János cári udvari orvos fiát - a csatatéren mutatott bátorságáért a cári koronával ékesítet Szt. Anna Rend II. fokozatával tüntették ki.21 Fredro dzsidásfőhadnagy szolgálatait, de különösen „A Thurai ütközetben” mutatott vitézségét III. osztályú érdemrenddel honorálta Kossuth Lajos. Ha a kitüntetési okmányban olvasható indoklást a szolgálati lap kitüntetési rovatában szereplő adattal - a tarcali csatában nyújtott helytállásáért III. osztályú kereszttel „felékesítve” - összevetjük, ellentmondásra bukkanunk. Megnyugtató magyarázattal sajnos nem rendelkezünk, csupán találgatásokra vagyunk utalva. Wysocki tábornok utolsó pillanatban, még Magyarországon, Ó-Orsován összeállított csoportos (1849. augusztus 17-i) kitüntetési javaslata feltehetőleg nem szántszándékkal ejtet hibákat tartalmaz, hiszen a négy hónappal később készült, 1849. december 30-i szolgálati lapot a Lengyel Légió parancsnokaiból szervezett „dimissziós bizottság” (= szolgálatból elbocsátó vagy feloszlatási bizottság) adta ki. Márpedig a légió „feloszlatási bizottság” tagjai között, a hivatalos okmányt aláírásukkal hitelesítők között, olyan lengyel parancsnokokat találunk, akik Fredro főhadnagynak közvetlen elöljárói voltak (pl.: Poninski alezredes, Horodynski őrnagy). Végül is az utólagosan - tehát nem naprakészen vezetett -, de kollektiven rögzített adatoknak a valóságtartalma jobban elfogadható, mint a Wysocki-féle felterjesztés, illetve a még ugyanazon a napon odaítélt elismeréstől kiállított igazolás. Amennyiben ez az eszmefuttatás helytálló, a végkövetkeztetésünk az, hogy Jan Aleksandr Fredro már 1849 januárjában a III. osztályú kereszt tulajdonosa volt. Vagy netán 1849 augusztusában egy újabb, ugyanolyan fokozatú kitüntetésre érdemesítették? Netán, a tarcali hőstettéért járó kereszt hivatalosítása 1849 január óta eleddig késlekedett? Új Hevesi Napló 49 1848-49-es kitüntetések
