Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Napló 1996-97
valahol így van. A többit meg végiggondolják a kedves kortársak, a müértők és a műértelem híján tengődök egyaránt. (1997. március 9.) Az absztrakt művészet valaminek a fel nem vállalása. Hiányérzetet hagy a szemlélőben, mert személytelen. Mikor egy művész (vagy aki annak hiszi magát) nem mer élő, eleven kapcsolatba lépni az anyaggal, a tájjal, a hús-vér emberrel, hanem elhúzódik tőle, elhatárolja magát mindattól, ami általa megérinthetné a lelkét, és ezáltal valahogyan kivonja magát az események sodrából, végül is gyáván viselkedik. Lehet, hogy ez a kifejezés erős, és talán elegendő volna, ha félénket mondanék, de mégis a bátorság hiányában érzem ennek az attitűdnek a lényegét. Nem tudom, hogyan alakul ki egy ilyen folyamat valakiben. Megégette magát? De hát ki nem? Az élet erről szól: különféle dolgokkal próbálkozunk, aztán vagy sikerrel járunk, vagy nem. Az élet harc, permanens küzdelem, s nemcsak az életben maradásért, mert a puszta porhüvely megmentése értelmetlen. Lélekmentő küzdelem az, amit életünk során végig vívnunk kell. Akár a hajótörésben: meg kell mentenünk a legértékesebb (vagy annak hitt) dolgainkat. Van, aki mindvégig rendületlenül és pontosan tudja, mi a legértékesebb benne. Van, aki viszont tévelyeg egész életében: folyton olyasmiért sürög-forog, amiről aztán kiderül, hogy bóvli, értéktelen kacat, de akkor már késő, a legfontosabb dolgokat és eseményeket végleg elrontotta az életében. Van, aki előbb-utóbb megvilágosul, azaz rájön élete értelmére, s azontúl már csak azon munkálkodik. Szép fordulat az ilyen: igaz ugyan, hogy sok-sok tévedés árán, de végül mégis megértette a leckét. És olyan ember is van, aki egészen a halála pillanatáig tévhitben él, olyan erős benne a kígyó-én üvöltözése, mely minden más egyéb hangot elnyom benne. Süketen-vakon éli le az életét, mindig a rossz lóra tesz, fanatikusan hisz valamiben, ami egy fabatkát nem ér. Ezek az utolsó csatlósok, a konzekvensen mindig rossz párthoz pártolók, a rossz ügyek ügybuzgó csinovnyikjai, a művészeket dühödten üldöző, maliciózus kritikusok, a rossz ügyek pártvezérei. Számukra már csak egy újabb földre érkezés hozhat javítási lehetőséget, azaz egy újabb leszületés. A reinkarnáció dühödt tagadóit most arra kérem, gondolják végig, mekkora kegyetlenség volna Isten részéről az, ha ezeket a nyomorult lelkeket meghagyná eme tökéletlenségükben! Hülyének, sötétnek, bárgyúnak, elvetemültnek, rosszindulatúnak, gonosznak lenni, míg a világ világ! Vagy látni, érezni, felfogni a tulajdon balgaságukat, de semmit nem tehetni ellene! Ez maga az irtózat. Ilyen kegyetlenség csak emberi lélekben létezik. Aki a szeretetet és a megbocsátást tartja legfőbb erénynek bennünk, az nem képes efféle tökéletlen, földies érzelmekre, ezt senki ne mondja nekem! Hétfő van és gyönyörű napsütés megint. A fiúk elmentek iskolába, én felkeltem és nekiláttam, hogy végre ismét író legyek. Az elmúlt hetekben ugyanis túl sokat futkostam. Talán értelmetlen ennyi energiát fektetni egy kis, vidéki lapba, de nekem ez akkor is fontos. „Ott van a szellemi központ, ahol mi vagyunk.” - mondtam pár éve azoknak, akik arról faggattak, miért nem megyek el máshová lakni, ahol az érvényesülésem sokkal kevesebb küzdelemmel járna, és ahol könnyebb lenne összefogni az arra érdemeseket. A fényt oda kell vinni, ahol nincs. Igazságtalan dolog lenne ott többet felhalmozni, ahol már amúgy is van, a többi helyet meg sötétségben hagyni. (1997. március 9). A szegénység mint megalázó élmény. Tegnap láttam egy férfit a városban. Ócska lemezeket adott el, elég sokat, s gondolom, hogy fityingekért. A ruhája kopottas volt, és szégyenkezve húzta össze magát. Zavarban volt. Halkan, hogy ne hívja fel magára senki figyelmét, érdeklődött, hogy más egyebet vesz-e tőle a kereskedő, aki mindezt fölényesen, lekezelő flegmával tűrte. Elnéztem őket. Mindkettőjük helyzete adott, akárcsak a társadalom által körülhatárolt lehetőségek is. A vizsga szempontja és koncepciója mindig az (az égiek szemszögéből, természetesen), hogy ezen belül ki hogyan viselkedik. Vagyis 42 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
