Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
BRUNO: (Udvariasan) Szervusz, Alfredo. (Kezet fognak) Nem tesz semmit. Nyilván megvan rá a jó okod. (Hellyel kínálja) Parancsolj, kérlek. TRATTAMANTI: (Elterpeszkedik a bőrkanapén. Lezserül, lustán) Nem is tudom, hol kezdjem... BRUNO: (Tréfálkozva) A közepén. Hamarosan tárgyalásom lesz. TRATTAMANTI: (Veszi a lapot) Mi, férfiak, nem sokat teketóriázunk, ha nőről vagy üzletről van szó. BRUNO: (Mint fent) Nő vagy üzlet? TRATTAMANTI: (Rejtélyesen) Mind a kettő. BRUNO: (Ugyanúgy) Nem is tudtam, hogy Lascivivel konkurálsz... TRATTAMANTI: (Tettetett felháborodással) Na, azért ott nem tartunk. Én meg a kupleráj... Jobb szeretem a jól hozó, gyors, kis üzleteket. Sok nővel sok baj van. BRUNO: Hát akkor? Milyen üzlet? Milyen nő? TRATTAMANTI: Először úgy gondoltam, apádhoz megyek. De újabban... BRUNO: (Türelmetlenné, idegessé válik, mikor az apjára fordul a szó.) Mi van újabban? Igyekezz, mert kevés az időm. TRATTAMANTI: Jól van, na. Mit rágsz be egyből? Szóval, úgy látom, apád öregszik. BRUNO: (Ingerült) Mit akarsz az apám korával? Egyikünk se fiatalodik. TRATTAMANTI: (Óvatosan) Számíthatok a diszkréciódra, Bruno? Attól tartok, hogy apád tervez valamit ellenem... (Fürkészi Bruno arcát.) BRUNO: (Felháborodik) Csak nem képzeled, hogy szövetkezem veled az apám ellen? TRATTAMANTI: (békítőleg) Most mit vagy úgy oda? Senki nem akar semmit az apád ellen. Csak hát... fölötte már eljár az idő... Itt lenne az ideje, hogy a helyébe lépj. BRUNO: (Riadtan körülnéz) Miket beszélsz? Ha a Papa ezt megtudja, engem is bezárat a fiam mellé! TRATTAMANTI: (Akcióba lendül, látván, hogy elcsípte a gyenge pontját) Bezáratta a fiadat?! Miért? BRUNO: (Megbánja, hogy elszólta magát) Semmi, semmi... csak összeszólalkoztak egy kicsit. Tudod, milyen forrófejüek a fiatalok... Giordano visszafeleselt apámnak. TRATTAMANTI: (Óvatosan) Mondom én, hogy baj van apáddal. Azért ezt a családon belül nem szabadna... (Tettetett tapintattal) Tudod, ha ez kiszivárog, az erősebb családok rögtön a helyébe akarnak majd lépni. Te szégyenben maradsz, hogy nem tettél semmit, aztán meg már esélyed se lesz, hogy átvedd a helyét. BRUNO: (Szöget üt a fejébe a dolog) De hát nem lehet csak úgy... (Tétova mozdulatot tesz) TRATTAMANTI: (Tovább tüzeli a másikat) De, bizony, kedves Bruno, csak úgy lehet. Az öregfiúk szívósak. Azt lesheted, hogy meghaljanak, ágynak dőljenek... (Bruno felháborodott mozdulatára) Ugyan már, drága barátom... A hatalomnál erősebb rokonság, nagyobb barátság nincsen. Minden épeszű ember azt akarja megszerezni. (Bruno dühösen hadonászik) De ha te érzelegni akarsz... már mondtam, mi vár rád. (Felkel, mint aki menni készül.) BRUNO: (Egy pillanat alatt lehiggad.) Ülj csak le egy percre, Alfredo. Miféle üzletet akartál te ajánlani nekem? TRATTAMANTI: (Visszaül. Fölényesen.) Tudod, Bruno, aki élelmes, az bezsebelheti az egész világpiacot is... (Ravaszkásan mosolyog) BRUNO: (Kezd derengeni előtte az ügy) No, azért az egészet nem... TRATTAMANTI: (Mint fent) Hát... vannak még szűz területek... BRUNO: (Érdekelni kezdi az ügy) Mire gondolsz? 44 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
