Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Magyar esztétika
bársonyos tekintete között a kontinens elfelejtett mosolyogni. Akad kivétel, többek között a magyar művészet. A zord francia, német szobrok közepette vidító szigetként az 1340 körül mintázott „Toporci Madonna” mosolyog. Mosolyog Európa mosolyhiányos, mosolyszünetes dermedtségében. Az is különös, Leonardo da Vinci Giocondája után szinte azonnal Balassi Bálint is Júliáját mosolyözönben látja és láttatja. Ez a mosoly Leonardóéhoz viszonyítva szintén összetett - a női lélek kincse e komplex tekintetében az itáliai festőnek és a magyar költőnek nem örömet és boldogságot, hanem megpróbáltatást és fájdalmat okozott. Leonardo Balassi szenvedését is megfestette - hiszen Gioconda és Júlia „elmosolyodék”, miközben Leonardo-Balassi egész életét adta volna a nőember boldogításáért. A magyar szépség találkozott az itáliai esztétikummal, végvári vitéz verse a reneszánsz óriásának festmény-remekművével. A köztudat úgy véli, kultúránk az európai reneszánsz egyik perifériája. E vélemény finomításra szorul, mert ha nem is ér fel az itáliai központtal - a magyar reneszánsz teljesítménye szintén jelentős. Kezdeményező energiái is - hiszen a Kolozsvári testvérek 1373-ban mintázott Szent György lovasszobra a protoreneszánsz egyik főműve. Mátyás király az északi, magyar térség Mediciekhez hasonló léptékű művészetpártolója - erről tanúskodik világhíres könyvtára, iparművészeti rangú Corvinái, Janus Pannonius költészete. Nem eléggé ismert, mert elmulasztottuk eddig hatékonyan fölismertetni visegrádi palotájának kimagasló építészeti rangját. A teraszos szerkesztés nagyvonalúsága méltó a Dunakanyar pompájához, kompromittálás helyett tovább szépíti a hegyek és a folyam kanyarjának összecsengő varázslatát. E romjaira vetkőzött építmény felülmúlja a firenzei Pitti palota rangját, az 1473-ban faragott „Oroszlános kút” a művelődéstörténet unikuma. Remekmű a ninivei nőstényoroszlán az i.e. VII. századból, hasonlóan azok az Uhrl Ferenc mintázta oroszlánok Gyöngyösön, a Lánchíd oroszlánjai, de egyedülálló a visegrádi „oroszlános kút”, hiszen márványba álmodva itt kölyökoroszlánok, vadállatgyermekek lapulnak a talajba és az időbe. Páratlan a maga nemében az 1440 körül keletkezett Suky-kehely, melyet Esztergomban őriznek a Főszékesegyházi kincstárban, és a magyar reneszánsz ékessége a Bakócz-kápolna és Báthory András szépséges-finom-elegáns-nagyvonalú Madonnája 1526- ból. E példák igazolják a magyar reneszánsz jelentőségét. A magyar szépség időnként magyarországira módosul, ebben az esetben beszélünk M.S. Mester Grünewald értékeihez csatolható „Keresztrefeszítés”-éről, mely az esztergomi Keresztény Múzeum felbecsülhetetlen kincse, és Maulbertsch sümegi barokk freskóiról, mely a műfaj rendkívüli teljesítménye. A keszthelyi Pietá Michelangelo monumentalitásához tartozik a maga bensőséges áhítatával, és a XVII. század sürgősen felfedezendő remekműve az a fából faragott „Pusztavacsi Krisztus”, mely a maga ismeretlenségében is Donatello, Brunelleschi társa a minőségben. Valaha a budai Mátyás templomban százezrek nézhették, ma a kispapok kápolnájába dugták, Esztergomba. Mondhatjuk a következőt - Egyiptomban, Görögországban, Itáliában a nemzeti kinccsel legalább 80%-os intenzitással gazdálkodnak - nálunk, s ezt hiszem, pontos vagyok, még a 20%-ot se éri el azon erősségi fok, ahogy a magyar kultúra szépségtárházát átnyújtottuk honfitársainknak, külföldi vendégeinknek. A turizmus fejlesztését sürgősen indokolt összekapcsolni kulturális kincseink maradéktalan, teljes föltárásával, annak tudatos és átható árasztásával - ne rostokoljon, hasson a magyar szépség páratlan gazdagsága. A magyar szépség összefonódik történelmi létünkkel. Nemcsak igaz, fennkölt és drámai II. Rákóczi Ferenc kiáltványának kezdete: „Fölszakadtak a magyar nemzet sebei”. Zrínyi Miklós is eposzában, „A szigeti veszedelem”-ben megrázóan jelzi a levegőmozgásban az emberi magyar indulatot: „Mint az, mikor a folszél Késmárkbul Új Hevesi Napló 55
