Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Magyar esztétika
kiszakad” - úgy háborodik kardra, az ellen pusztítására, hazavédelemre a magyar. Történelem és a magyar esztétikum szerves kézfogása folyamat, hiszen az 1487-ben román, gótikus, reneszánsz stílusban emelkedő ráckevei görögkeleti templom nemcsak egy párizsi Sainte- Chapelle kápolnához méltó, immár világhírű építmény, hanem Hunyadi Mátyás szövetségszerző ideája, menekült szerbekből, görögökből erősít országtámaszt, miközben szépséges istenházával kedveskedik nekik űzettetésükben. Mányoki Ádám külön ámulat - emberként, festőként egyaránt. A magyar szépség egyik titokzatos fejezete. Egyrészt abban, hogy festői csúcspontján ragadja meg portréjában II. Rákóczi Ferenc lelki, szellemi, államférfiúi nagyságát, ami kivételes az ő életművében, hiszen ezt a szintet a továbbiakban elérni, sőt megközelíteni sem tudta. Mindez ritka a történelmi személyiségek megörökítésében, ez a rendkívül magas művészi színvonal. Másrészt rendkívüli az a tény, hogy a mű - bár a barokk korban keletkezett, s minden más Mányoki-festmény hordozza is a korstílus hangulatát - a Rákóczi-arcmás a maga visszafogottságával méltóságot tükröz, általános, minden korra érvényes lelki magatartást - általános emberi szépséget. Ebben a festmény egy nagy emlékmű rokona, ahogy az ismeretlen szobrász Marcus Aurelius lovasszobrát mintázta. Mindez olyan különlegessége a magyar szépség csúcsteljesítményének, mely karakterével kimagaslik a világ művészetének esztétikai vonulatából. Meghökkentő, hogy Mányoki eddig névtelennek maradt társa is szinte olyan erős karakterrel festette arcmását a lélek magányos szigeteiként, mely Nagy Balogh János festői osztályrésze és egyedi minősége lett - puritán nagyság. Az is a magyar esztétika része, hogy mindegyik alkotás valamelyik müvet folytatja, igaz egy másik stílusban, de a már teremtett érték léptékével. Az egri barokk és klasszicizmus nagy párbeszéde a Líceum és a bazilika tömbje, hasonló összetartozást jelent Budapesten a barokk vámegyed és a neogótikus parlament formáinak architektúra-nyelve, állandó beszélgetése, mely a maga némaságával gyönyörködést okoz számunkra. Változatossága révén egyedülálló a magyar táj, hegyek övezik, puszta és erdőségek, dombok ringása, síkság, tavak és folyók, s a természet szépségét az építészet esztétikumával koronázta meg az elmúlt ezredév magyar szellemisége. Nem rontott a lehetőségeken, optimálisan kiaknázta a domborzat adottságait. így teremtette meg a nemzet a „Szép Magyarországot”. Hild József esztergomi bazilikájának klasszicizmusát XX. századunk építészgéniusza, Le Corbusier a stílus mértékadó eredményének nevezte elragadtatásában. Ugyanezt mondhatjuk el Tihanyról, Pannonhalmáról, s minden túlzás nélkül ítélhetjük Kőszeg, Sopron, Pécs, Eger, Gyula városát a magyar építészet több század teremtette ékszerdobozának. Kecskemét és Sárospatak az elmúlt évtizedekben nemesedett még szebbé két nagy építész, Kerényi József és Makovecz Imre közreműködésével. Nagy párhuzam az a kettős, költői-festői szépség, melyet Vajda János versei és Paál László festményei jelentenek az erdő tematikában. Vajda lirája Ady művészetének előzménye lett, Paál László, annak ellenére, hogy kevés kép maradt utána, műveinek egy részét tűz pusztította el, mindössze harminchárom évet élt, nemzetközi emlékezet őrzi, a barbizoni műhely egyik legnagyobb alakja lett Millet, Corot, Diaz, Theodore Rousseau társaságában. Az is tény, hogy Szinyei Merse Pál „Majális”-a az európai impresszionizmus egyik főműve. Mindez érzékelteti, hogy művészetünk nemcsak fölzárkózott a kontinens legnagyobb kulturális értékeihez Vörösmarty, Petőfi, Arany János költeményei, Munkácsy Mihály festményei, Izsó Miklós szobrai révén, hanem egyenrangú Shelley, Goethe, Byron, Puskin lírájával, Courbet, Repin, Carpeaux, Hildebrandt szobraival. Építészetünk is a klasszicizmus világmértéke lett Pollack Mihály és Hild József művei közreműködésével. Az eszmei fölzárkózás általános, a művészi érték is a minőség magaslatán egyenlítődik ki, 56 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
