Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: A falu ma, Gyertyaláng, A te árnyad

OÁflz/ii

ma

Kitelepítésem emlékére

Magyar akácos nyári este,

Jövünk haza a szürkületbe... Messziről zúg a malom hangja - Nincs a falunak már harangja - Traktor pöfög távolba’ messze.

Az útszélnek nincs már keresztje - Állami föld a láthatárig,

S a téeszé a téglagyárig.

Egy-egy kútágas szórva szerte,

Halott tanyáknak sírkeresztje. Teherautón száguld a birka,

Beton s acél a Körös hídja.

A füzesben nincsenek ágak,

A suhogó kellett kosárnak.

Gyérlő kalászt vágnak a gépek,

De a határban nincsen ének.

Ott egy iskola úgy fehérül, Elhagyatottan, gyerek nélkül.

Nincs itt szegénység, nincs nyomor se, Mindenhová villany vezet be, Telefonpóznák állnak őrnek,

Parancsot hoznak, vagy közölnek. Minden célszerű, hűvös, rendes,

A nép is csendes, engedelmes,

Jól öltöznek, rendesen esznek,

Csak épp nevetni elfeledtek.

Nem vagyok izzó messzi fény Üstökös - égi tünemény;

Csak az vagyok mint bárki más Társat kereső kézfogás, Töprengés, kétely és remény; Magát emésztő gyertyafény.

34

XI. évfolyam 7. szám—2001. július