Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: A falu ma, Gyertyaláng, A te árnyad
te <hwyad. . . Kereslek Téged, fában, fűben, égben, Harmat közelben s távolok ködében Hegyek ormán és zúgó zivatarban, Csöndes magányban és zsibongó zajban. Kereslek egyre! Soha nem talállak, Amit meglátok, mindig csak az árnyad. Fehér felhőkben Épp’ úgy, mint az égben. Káromkodó csőcselék közepében Épp’ úgy kereslek, Mint a holdas éjben Elsuttogott varázslatos mesékben. A gyermekszemek tágult pupilláján S a vének vonagló kín-halálos ágyán. Őrültek házában, templomi magányban Bárok neon-fényes ösztön-káoszában. Kereslek benn, künn, messzi, közel, távol, Arcod nincs faragva sem kőből, sem fából! Nem vagy sehol sem anyaghoz kötötten De itt vagy bennem, fölöttem, köröttem, És más szemének mosolyában látlak! S lelkem a tükör, mely tükrözi árnyad. Új Hevesi Napló 35
