Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Káli Sándor: Virtuális valóság
&cfou/or Számítógépes játékok kedvelőinek Nézem a képernyőt, s beleugrok a gépbe, Élem a viliódzó képek birodalmát. Szemben a sarkon túl felvillan a szörny, ám ha leküzdöm és felmászok a mozgó sziklán, éppen elérem a rám váró, forgó rotorú helikoptert. Gyors kézzel becsatolva övem, emelem gépem, fel a csillagos égbe. Kell is a sürgősség, mert föntről villan a szörny, s levegőből lő levegőbe, de ha kell a föld fele is. Átnézek a tévé-egyre. Most lőttek repülők a Dunába egy nyurga hidat. Néhányon meg, mintha zokognának: hogy erőmű nélkül is eljön a tél. Füstöl a képernyő, menekültek előtt megvillan a kép. Jólfésült katonák igazolják: mennyire fontos a házat, a gyárat a földdel egyenlővé tenni. Nyílik az ajtó: kávét hoz feleségem. Rámosolyoghatnék, node újfent mozdul a szörny. Nincsen baj, nyugodok meg. Békésen hunyorog rám az életbónuszokat jelző zöld színű lámpa. „Játszd el bátran a megmaradó, épp HÁROM életedet!” Qd&Jáfóh ÁxMKcntéi váfóz&ata Ám, ha csak egy életre kalibrált téged az Isten, Úgy született peches vagy déli komám. Új Hevesi Napló 33
