Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Abkarovits Endre: Boldog, szomorú dal
a hivatalos történetét én sem ismerem. Nem arról van szó, hogy eleve csak a mi együttesünk jött szóba. Volt négy-öt együttes a „kalapban”, nem ismerjük a részleteket, hogy minek az alapján választott ki minket egy szakmai testület. Nem is jártam utána, én nagyon örültem, hogy kimehetünk. Ez egy szakmai elismerés volt, ráadásul egy olimpia, s ott is egy olimpián csak két országnak adnak lehetőséget, hogy kulturálisan bemutatkozzon, s pont a 2000. évben, pont a magyar millenniumkor! Szóval, nagyon összejött minden!- Milyen feladatok várnak rátok mostanában?- Most, júliusban hetente itt vagyunk a Millenárison. Előtte a pécsi Millenniumi Sokadalmon szerepeltünk. Több fellépésünk lesz a Művészetek Völgyében, Monostorapátiban és Taljándörögdön. Aztán játszunk a Várban a Mesterségek Ünnepén. Szeptember elején ismét megyünk Franciaországba, ahol a Magyarországot bemutató rendezvénysorozat keretében lépünk fel. Akkor jelenik meg a már említett új lemezünk, melynek címe „A kor falára” lesz, folytatva az előző lemez („Tiszta szívvel”) hagyományát, hogy egy verseimet adunk CD-inknek. Épp hogy sikerült elérni a mához és a közeljövőhöz beszélgetésünkben, mikor a rendezők újabb fellépésre szólítják el. A mai nap is jól mutatta egy népzenész kiszámíthatatlan sikereit. Az ötórai előadáson még csak néhány kisgyerek rendetlenkedett előttük. Hétkor már zsúfolt nézőtér fogadta őket. Talán valami nem lett kellően átgondolva a szervezés folyamán! S talán ez általában is így van, tapasztalatom szerint: néha megalázó körülmények, szervezetlenség veszi őket körül, amit szinte átmenet nélkül zajos nemzetközi sikerek követnek. Első CD-jük címadó dala jut erről eszembe: „ Boldog, szomorú dal”. Ez egy mennyasszonykísérő, s a cím érzékletesen fejezi ki egyszerre a menny asszonynak a szülői ház elhagyása felett érzett bánatát és a szeretett jövendőbelijéhez való költözés fölött érzett örömét. Valószínűleg zenészeink sorsában is így keverednek a boldog és szomorú momentumok. De remélhetőleg az előbbiek túlsúlyban vannak, akárcsak a menyasszony esetében! Csík János Fotó: Barcza Zsolt 92 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
