Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Vezényi Pál: Klasszikus krimi és archeológia
Vezényi Pál ^y^/aMxiÁuA Áwímö 4a a^<Áeo/ó^ía Basel város egyik múzeuma a közelmúltban érdekes és ízléses kiállítást rendezett „bűnözés és archeológia” címmel, amely a világhírű krimiszerző, Agatha Christie utazásaival és műveivel foglalkozott. Agatha Christie tevékenysége szinte iskolapéldája a jómódú szerző életpályájának. Fiatalkorában kalandra vágyva indult el Közép-Keletre az Orient Expresszen, amely a légi közlekedés elterjedése előtt az utazási luxus netovábbját jelentette. Uralkodók, miniszterek, a születési és pénzarisztokrácia képviselői engedhették csak meg maguknak, hogy ezen a vonaton szeljék át keleti irányban az európai szárazföldet. Agatha tehát, aki az Orient Expresszen utazott, szintén a kiváltságosok rétegébe tartozhatott. Komolyabb tanulmányokat nem folytatott, eleinte énekesnő szeretett volna lenni, majd férjhez ment, de 14 évi házasság után elvált férjétől, akinek a nevét azonban mint szerző megtartotta. A Közép-Keleten megismerkedett egy Mallowan nevű régésszel, akivel csakhamar házasságot kötött. A tizennégyes szám a jelek szerint fontos szerepet játszhatott életében. Első házassága 14 esztendeig tartott, második férje pedig kerek 14 évvel volt fiatalabb nála. Mellette mindvégig kitartott és kalandvágyát kedvére kiélve elkísérte valamennyi ázsiai és afrikai ásatásaira. Anyagi gondjai nem voltak, sőt előfordult, hogy férje kutató expedícióját ő szponzorálta. Mialatt Mallowan elsüllyedt kultúrák maradványai után kutatva túrta a sivatagi homokot, Agatha asszony szerény dolgozószobának berendezett barakkban írta regényeit. Olyan történeteket, amelyek a maguk korában számíthattak az olvasóközönség érdeklődésére. A cselekmény egzotikus háttere már maga is vonzó volt abban az időben, amikor még nem létezett tömegturizmus, és távoli tájakról az átlagos polgár legfeljebb csak álmodozhatott. Minden regényben előfordult egy titokzatos bűntény, amelyet végül a kiváló mesterdetektív kiderített. Christie asszony regényeiben az áldozat, a hulla szinte fiktív tárgy maradt. Azt a szerepet játszotta, mint a jólnevelt kislányok társasjátékában az elrejtett baba, amit végül valakinek meg kell találnia. Semmiféle durva, erőszakos jelenet nem volt a regényekben. Az egész történet rendszerint előkelő környezetben játszódott le, ahol valamennyi szereplő, a tettest és a mesterdetektívet is beleszámítva jólnevelt úriember és asszony volt. Poirot felügyelő csupán az agyával dolgozott. Nem alacsonyította volna le magát verekedés szintjére semmi pénzért sem, és arról sem lehetett szó, hogy bármelyik hölggyel akárcsak a legártatlanabb szerelmi kapcsolatba keveredhetett volna. Minden úgy történt, ahogy az előkelő angol társaságban történhetett. Társalgás, szórakozás és közben kissé felkavarta a kedélyeket egy gyilkosság. A gyanúsítgatások is úgy folytak, ahogy a társasági pletykákkal szoktak szórakozni. A találgatásokat Poirot mester rendszerint az utolsó oldalakon zárta le, amikor bámulatos okfejtéssel leplezte le a tettest, aki ha igazi angol úriembernek tartotta magát, tudta, mit kell tennie, hogy elkerülje a nyilvános botrányt, és ezért az önkéntes vagy véletlen halált választotta. Agatha regényeit kiadták, számos nyelvre lefordították, milliós példányszámban keltek el a könyvpiacon, gyarapítva szerzőjük már eleve meglevő vagyonát. A szerző időnként abbahagyta az írást és kisétált a barakkból levegőzni. Ilyenkor a változatosság kedvéért fénykép- és filmfelvételeket készített az ásatási munkálatokról, és ezzel a szórakozásból folytatott tevékenységével még az archeológiának is szolgálatot tett. Most, a Új Hevesi Napló 93
