Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: A hazaszeretet létezésünk egyik alapvető törvénye
Mindezek a példák azt mutatják, hogy a kommandó a rajtaütésszerűen ellenőrzéseket végrehajtó legkülönbözőbb egységeken kívül immár bármiféle ellenőrző csoportot is jelöl. Ez a túlzott jelentésbővülés - még inkább a mögötte lévő valóság - nemkívánatos dolgot ugyan, ám figyelemre méltó tény: életünk, történelmünk benne rejtőzik szavainkban, kifejezéseinkben, stílusunkban. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy mennyire velejárói a demokráciának a kommandók. Az áhított tisztességet és becsületet biztosan nem velük fogják megteremteni. Törvény! A modern emberek egy része felszisszen erre a szóra. Kötelesség! Hát nem szabad az ember? Nem teheti azt, amit akar? Az agymosás remek eszközei nem arról győznek-e meg, hogy nem kell tisztelni a hajdani kőtáblákat: jogunk van elutasítani, megtagadni őket. Jogunk van, ha kedvünk tartja, akár a halált is választani. Emberi mivoltunkból kiforgatva elhangozhatnak ilyen szavak, de a magam részéről fájdalom volt, amit eddig mondtam, mert az igazi ember törvények szerint él, és csakis olyan törvények szerint, amelyek az életet, a jövőt szolgálják. Sajnos, a történelem során nem egyszer voltak és vannak olyan közösségek, amelyek az élet ellen hoznak és hoztak törvényeket. Az ember ezt is megteheti, ám a következményeket nem kerülheti el. Az élet törvényeit nem lehet büntetlenül megsérteni, lábbal tiporni. A természet törvényeiben az embernél nagyobb, örök erő jelenlétét látjuk és tiszteljük. Olykor a legszebb és legnagyobb emberi alkotások is rádöbbentenek arra, hogy a létünket meghatározó érzéseink is természeti törvényerejüek. „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a fold.” A fenti két sorban József Attila a saját szerelmét hasonlítja a gravitációs erőhöz. Ady Endre a „Föl-földobott kő” című versében a hazaszeretetet tekinti ilyen örök, megváltozhatatlan törvénynek. A „Budai Ilona című balladánkban az édesanya a kincses ládikáját őrzi menekülés közben, gyermekeit elhagyja. Akkor döbben rá szörnyű tettére, amikor egy bivalytehenet pillant meg: az borját a szarva között hozza. A kicsinyeink iránti szeretet isteni törvény. Mindez miért hat az emberre? Mert rádöbbenti arra, hogy másképp nem szabad élnie. Módjában áll megszegni a legszentebb törvényeket is, de akkor egyértelműen a halált választja. A bölcső és a sír emberi, evilági létezésünk két mérföldköve. Vörösmarty a létünk lényegét látta abban, hogy hazánkban kell élnünk és meghalnunk. Milyen alapon mondta ezt a költő? Miért nem lehet azt állítani, hogy az egész világ a hazánk? Mert az ilyen állítás mindenféleképpen zavart okoz az azonosságtudatban. Új Hevesi Napló 83
