Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kaló Béla: „Csak az van, ami volt”
könyvemből öt - szól a gyerekekhez. Ezt igen fontosnak tartom. Olvasókat csak úgy szerezhetünk, ha már gyerekkorukban rákapatjuk az embereket a könyvre, a versre, a mesére. Az óvodások igen szívesen hallgatnak és mondanak verset, belőlük még lehet olvasókat nevelni. Nagy a szülők és a pedagógusok felelőssége, bár a helyzet nem könnyű, hiszen elég szegényes a gyerekirodalom piaca. A piac és nem maga a gyerekirodalom, amelynek olyan kiváló képviselői vannak, mint Csukás István, Lázár Ervin és Janikovszky Éva, hogy csak a legismertebbeket említsem. Nincsenek jó gyereklapok, amilyenek régen azért voltak, a napi- és hetilapokból is kiszorult a gyerekrovat, hirdetésszervezők és píármenedzserek a megmondhatói, miért. A mese eredendően nem gyerekeknek szóló műfaj, a mesét felnőttek mondták egymásnak és a gyerekeknek. Gyerekkoromban sok mesét hallottam otthon a felnőttektől, persze, akkor még nem volt televízió, s könyv is nagyon kevés. Emlékszem, a párszáz kötetet számláló könyvtárban Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese c. könyvét salátára olvastuk. Nagy becsben volt a könyv, a mese. Szeretem a meséket. Úgy látszik, gyereklelkü felnőtt vagyok, aki szívesen időzik el a mesevilágban. Mintha túl keménynek bizonyult volna számomra a világ, egy türhetőbb, szebb világot teremtek helyette. Lehet, hogy csupán menekülésről van szó? Nem tudom. Sajnos manapság egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Ma a pénz az isten. A proletárdiktatúrát felváltotta a monetárdiktatúra. A reklámok azt harsogják, fogyassz, fogyassz, mert csak annyit érsz, amennyit fogyasztasz. Az olvasó emberek is inkább szakirodalmat olvasnak, a gyerekek jobbára ismeretterjesztő müveket. A szépirodalom mindinkább háttérbe szorul a más jellegű müvekkel szemben, pláne a televízióval, videóval, számítógéppel szemben. Kultúránk a vizualitás felé tendál. Másrészt newyorkizálódik, nemcsak hazánké és Európáé, hanem az egész világé. Az amerikai kultúrszenny elborítja lassan az összes kultúrát, elsősorban a filmek révén. Ez legalább olyan globális veszély, mint a levegőszennyezés. A kenyér az élet, a rózsa az élet értelme, mondja a japán. A 21. századi ember mintha a rózsát akarná elpusztítani. A Majd máshol és az Ami lehetne még c., köteteid egy letisztult, míves s fájdalmasan őszinte versvilágot mutatnak. Elmúltál ötven éves. Jó néhány alkotó ilyen idős korára visszafelé fejlődik, míg nálad azt tapasztaljuk, hogy lírikusi teljesítményed egyre jelentékenyebb az évek előrehaladtával. Két utóbbi kötetemet tartom én magam is a legérettebb munkáimnak, ez többek véleménye, és én ennek nagyon örülök, mert ez azt látszik igazolni, hogy fejlődőképes vagyok. Hogy ez a fejlődés az életkorral járó bölcsességnek köszönhető-e, nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy bölcsebb lettem. Talán megfontoltabb, higgadtabb, de még ez sem igaz teljes egészében. Azok közé tartozom, akik odafigyelnek a kritikára, adnak a bíráló véleményére, adnak és nem tesznek rá, igyekeznek abból profitálni. Lehet, hogy alkati kérdés ez, a gének manipulációja- Vannak, akik idő után kiüresednek, akár az elem, és vannak, talán kevesebben, akik később teljesednek ki. Úgy működnek, mint a bor. Megöregedve érik el legjobb formájukat. Későn érkeznek a csúcsra. Még pályám elején mondta valaki, egy irodalmár, hogy későn érő tipus vagyok. Az általam is nagyra tartott Kálnoky László költészete öregkorában teljesedett ki, akkor ért pályája zenitjére s vált nagy költővé. Hadd legyek nagyképű, még van időm. Remélem, hogy van. Részlet a Hasonló című beszlélgetőkönyvből (Folytatjuk) Új Hevesi Napló 81
