Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Szél, Korszakváltás
Még szürkeségben úszik föld s az ég valami csillogás születne hirtelen a Végtelen üzen? Ezüst sáv tündököl. Ég alja ég. Kacagva hinti énekét: Szórt dallamát? Csak ritmus dobban, némaság honol különben itt. Ránk hagyja fényeit? Csend csendre hull. És benne hullanak a hajdanvoltak és e kis csapat mely szédeleg. Nem tudni: emberek? félistenek? Szavak peregnek: száraz pernye száll. Vadak vagyunk, bár lelkünk mennybejár. Akad-e számára szó, mely neki is igaz-való? Míg játsszuk némán életünk - valami színjátékba tévedünk - és nincs kiút. Tudsz-e mást játszani, mint romlottat s hiút? Kő csobban, kút káváján láthatod: gyűrűs körökben tűnik el, mi most ragyog. S neked kell-e ma több? A lét úgyis a mélybe lök. Még szürkeségben úszik föld s az ég. A holnap ma szüli dalát s emberét. Vajon többet akar? vagy ugyanúgy rohan s hadar? Nincs válasz. Biztos tippek sincsenek. Korod letűnni kész. Magányos és beteg. A holnap fénye szebb? Bízón gyermekszemek csillannak s rádtekintenek. Már menni kell. Nincs kérdés. Nincs válasz. A dolgod akkor is tenni kell. 18 XI. évfolyam 9. szám—2001. szeptember
