Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXXIX.
. jrrtaec'. Bükkaljai ösvényeken XXXIX. Ahány ember, annyiféle. Van ilyen is, van olyan is. A vadászokra is vonatkozik ez a megállapítás, annak ellenére, hogy a külső szemlélőnek - legalábbis első látásra - úgy tűnik, mintha az átlagosnál egységesebb, homogénebb lenne a Nimródok közössége. Mert joggal feltételeznénk, hogy minden puskával járó zöldruhásban ott lobog a vadászszenvedély, hogy mindegyikük imádja a természetet, hogy mindenki jól ismeri - legalábbis - a vadászható vadfajok életét, szokásait, viselkedését, s hogy mindig, minden körülmények között bölcsen tudják azt, hogy a vállukon lógó legfélelmetesebb és leghatékonyabb ölőeszközzel, a fegyverrel hogyan szabad, kell, illetve illik bánni. Már csak azért is így kellene, hogy legyen, mert mindannyiunknak helyt kellett állni az állami vadászvizsgán, mindegyikünknek alaposan fel kellett készülni a fegyvertartási engedélyhez elengedhetetlenül szükséges fegyverismereti tananyagból, mind a sörétes, mind a golyóspuska vonatkozásában. S mindezeken túl az erdőt-mezőt járó puskások ilyen szigorú törvények és szokások alapján hódolhatnak csak e szenvedélyüknek. Mégis: Ahány vadász, annyiféle. Minden vadásztársaságban akadnak olyanok, akikre azt a summázó megjegyzést szokták akasztani, hogy „vasárnapi vadász”. Vagy hogy „lett vadász”. Van, akik egyszerűen csak pancsemek hívják őket. Pejoratív, elítélő, rossz ízű, lekicsinylő jelző ez. Ők azok, akiknek neve csak nagy ritkán olvasható a beírókönyvekben, mert ők évente mindösszesen egyszer-kétszer ülnek csak fel a magaslesre, ők azok, akik a szarvasbikát csak a hangjukról ismerik, akik rendkívül szerény vadászati szakismerettel rendelkeznek, akik a területüket sem ismerve ott csak csetlenek-botlanak, s vadat csak egészen véletlenül ejtenek el. Ennek ellenére én ezeket a vadásztársaimat szeretem. Mert ők azt, hogy ilyenek, nem is tagadják. Sőt, nem is titkolják, nem is szégyellik. Ilyenek, és kész. Ám a jó tanácsokat megköszönve elfogadják, mások sikereinek örülnek, ők nem irigyek, jó humorú, kedves emberek. És azt gyanítom, hogy Diána istenasszony is szereti ezeket a vadászokat. Mert ezek a vadászatról nem sokat tudó, vadászösvényeket csak ritkán járó, de jólelkű, őszinte emberek majd mindegyike rendelkezik valami átlagon túli szépségű, párját ritkító trófeával, vagy valami, csak vele megtörtént, szinte hihetetlen, de igaz, s már-már legendaszámba menő izgalmas vadásztörténettel. *** A pici zöld szöcskék ezrei rémülten fröccsentek szanaszét a gumicsizmás lábak előtt, ahogy a vadvirágos tarka réten ballagott az akácos gödör felé. Meleg volt nagyon. Az ing a hátára tapadt, homlokát szaporán törölgette. Fél nyolc volt, de a nap még hét ágra sütött. Új Hevesi Napló 19
