Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 8. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: „… volna még itt annyi minden”
Mitől érik be a termés, mitől tisztul le egy líra harminc év gyakorlata után? A megszenvedett, kiüresedett, s mégis oly eleven múlttól talán, amit a Mózes című versében így lát: mögötte múltja kiszáradt meder folyót alig idéző puszta part minden nap megpróbáltatás teher amit magára venni nem akar Vagy csak a barázdák sokasodásával bölcsül meg a hang, s válik a metaforákon átbújva is tökéletesen érthetővé és fölfejthetővé, s kézzelfoghatóvá? Az olvasó dönthet, s dekódolhat, veheti az üzenetet, hisz az üzenet világos. A költő élete félbehagyott történet, rejtvény, amely mindennap megfejtésre vár. A rébusz értelme a lét Ariadné-fonala, melyet követve megtalálható az otthon: köröttem s bennem mennyi lom s még mélyről a múlt feltolul mint a seb mit a fájdalom választ magának otthonul kirajzolódik csöndesen mögöttem árnyam hűlt helyem Amit egykoron Rilke leírt, a világot tudattartalommá tegyük, de oly erővel, hogy az bennünk mintegy újra feltámadjon. Fecske Csabánál is érvényes. Egy költői jelenlét fogható itt meg, egyre erősebben és pálmaháncsaitól megfosztva, immáron világosan, megvilágosodva, akárha tükörbe nézhet a figyelmes olvasó. ÍTKU 110 XI. évfolyam 8. szám—2001. augusztus
