Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Mattis-Teutsch János művészete, Komjátiné Joszkin Erzsébet képei, Biblia Múzeum a Rádai Gyűjteményben, Bertha Zoltán festői világa
Sok tanulsággal szolgál az idős Mester ezen a címen megjelent kiadványa, mely életművének állomásait tartalmazza. Az első fölismerés, hogy a Sárospatakon alkotó festő milyen jelentős művész. A lélek, a szellem és az ecsetkezelés műgondja jellemzi, az a tiszta becsvágy, hogy mindig, az összes művében a teljes emberi készenlét felsőfokán testesítse álmait. Különös az a figyelem, ahogy lépésről-lépésre haladt előre és egyre magasabbra a képi fogalmazás leírásaitól az egyre erőteljesebb és mindig hiteles elvonatkoztatásokig. Ez az első tanulság, melyre életműve felhívja figyelmünket. Arra, hogy a tehetség a nem lankadó következetesség és szorgalom nyomán eléri kitűzött célját a képek logikus vonulatában - értéket teremt - a gondolkodás szigora, az ábrázolás komolysága, a belső tartás szilárdsága eredményhez vezet. Csak a lankadás, csak a hevenyészettség teszi tönkre a szellemi termést. Mindezt az ártalmat Bertha Zoltán elkerülte, s ez nemcsak esztétikai minőség, hanem erkölcsi magaslat is. Bertha Zoltán 1914-ben született Poroszlón, az első világégés esztendejében. A község Heves megyében, a Tisza árterében csöndesedik - híres volt egykori bencés kolostoráról -, híressé vált Bertha Zoltán festményei révén. Elvégezte Sárospatakon a református teológiát, két évig lelkészként szolgált Amerikában, bölcsészdoktor lett Budapesten. Szellemiségének mellékfolyója a festészet volt, mely az utóbbi évtizedekben élete főága lett. Képeit bemutatta Sárospatakon, a fővárosban, Miskolcon, Győrben, a debreceni Nagytemplomban. Első képei valóságábrázolások meghitt lírájával ötvöződve, így ennek jegyében örökítette meg Önarcképét, Családját, a Testvéreket, a cipőfűző kisgyereket, az élet hétköznapjait, melyeket a festészet ünnepévé avatott a színek bensőségével. Állandó élménye lett a hegyaljai táj és Sárospatak, ebben a szellemben értelmezte a Bodrog-parti fákat, a sárospataki kollégiumot télen és a vár sziluettjét. Lassan elhagyta a formákat határoló körvonalakat, tömbökben eszmélt a Jegenyékben, elsőbbséget biztosítva a mérsékelt absztrakciónak. Ezen ciklusának nemes példája a Virágzó gyümölcsfák, a Naplemente, a Fehér háztetők. Fokozza elvonatkoztatásait immár Bertha László: Őrtálló 104 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
