Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Táj és építészet
ékeskedett, évtized óta immár Laborcz Ferenc márványba feledkezett Vénuszával. Mezőkövesd színei, hímzett rajzolatú házai a népművészet varázsát idézik. Az ember azt hinné, mindent ismer hazánk tájainak építészetének szépségeiből, de kiderül, hogy a táj és architektúra értékei kifogyhatatlanok. Egregy is megnyitja a szívét, Magyarszombatfa, az Őrség is a maga szűzies szemérmességével, Nagybörzsöny is váratlan csoda, Nagyatád faszoborparkjával szintén, mediterrán hegységet nyit Mecseknádasd, Miske matuzsálem fűzfákat őriz, mely Tóth Menyhért festményeinek is forrásává szentelődött, Nagykanizsa csöndes, kellemes ereszkedése szintén különleges. AZ is, hogy Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét téröblös központjai Marosvásárhely és Besztercebánya főtereivel tartanak rokonságot, a trianoni döntés után is. Hiába kerültek egyes városok határon túlra, rokonságuk hazai téregységeinkkel nyilvánvalóak. Nagymaros-Visegrád környéke, a Dunakanyar a világ egyik legszebb tája, önmagában világörökség, csak gyarapítható, hogy őrzendő, semmilyen bővülést nem igényel, sőt tilt, mivel a táj, váromladékával, palotamaradványaival, Salamon tornyával, Nagymaros hétvégi házaival: Teljesség. Nemesvita, akár Nógrád, Csobánka is hegyekhez tömődő, klasszikus magyar falu, olyan emberekkel is, akiknek Illyés szavaival „életük elfért egy kicsiny völgyben”. Nyírbátor két gyújtópontja a két templom, a Krucsay-oltárral és a gótikus csillagháló-boltozattal. Szeged fogadalmi templomának tere és a lillafüredi nagyszálló új építészetünk két problematikus pontja. Míg Dombóvár szoborparkja monumentális, addig a szegedi szoborgaléria olyan eklektikus enciklopédia, mely eléggé szervetlen ugyan, de fontos éppen egyedisége és hiánypótló portréi okán. Lillafüred a giccs határán mozgó nagyoperett az építészetben, eredetileg éppen hamis csillogása révén kompromittálta a Hámori-tó hegyekkel övezett tündéd környezetét. A csúnya szépült, egyre szépült, s ma már nem is tudnánk ezen épület nélkül elképzelni a tájat - önmagában az idő szépült meg formáiban. Paradox helyzet, de ma már a látvány így fogadható el: Vele - nem nélküle. A lesencei strand is különleges, hiszen a víz a magasban, a nyári hőségben enyhet ad, s legalább üdítő hatása nyomán sokan, nagyon sokan fürödhetnek nemcsak a vízben, hanem a Dunakanyar monumentális látványában. Dunaharasztit „vacak falunak” mondta a költő, pedig nem az. Szép barokk szobra fölemelő a falusi templomkertben, s Földváry Aurél főjegyző a harmincas években hazafiúi buzgalommal emlékezetes Hősök terét épített az országos példa mértékével. A Bajáig vezető úton végig, s mindenütt a hazában, öltözködő, vetkőző lányok - a fák, évszaktól függően s Hartán a takaros járdák, tisztított árkok, Vasas Károly szép emlékműve a nemzetiségi, német szorgalmat dicséri. Valami más is, a töltés oldalának gyöpén legelésző tehenek föltámasztják Nagy István forrásait, hiszen ő Harta környékén is festett immár muzeális kincsekké érett képeket. Rengeteg a kínai bolt az országban. Budán, a Hongkong étterem még kínai hangulatot áraszt, művészetet is. Sajnos, immár csak az üzlet vált általánossá, pedig meg lehetne, meg kellene követelni a kínai külsőt, hogy képletesen szólva a kínai ételek fogyasztása közben az ízek országútján eljuthatna a vendég Pekingig, a kínai Nagy Falig. A globalitás világjelenség. Sajnos, nem sajnos: Tény. Az autópályák hidjai, felüljárói, alagútjai, benzinállomásai mentesek minden nemzeti jellegtől, s ez kár, mert kapkodjuk fejünk, Győr környékén járunk vagy Texasban?! Ilyen általánosságok közben a raktárak, gabonasilók, kukoricagórék látványa is üdítőnek tűnik, s ha az építészet olykor e helyeken sematikus is, a táj pompája nyugtat a Vértes lankáival, ahol egykor még szarvast is látni a robogásban. Bizony az ipari túltengés, a bélapátfalvai cementgyár rongálja a műemléktemplom gyönyörű tömbjét - szürke, poros hétköznap az ünnepet, melyet fokoz, hogy még munkát Új Hevesi Napló 51
