Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Táj és építészet
sem ad a környék lakóinak, mely tiszte lenne. Ilyen építészeti negatívum a gombamódra szaporodó plázák sora, melyből a Soproni Pláza építménye, mely üde színdinamikájával, tágas belső terével nemcsak funkcióját tölti be, mint Walter Gropius dessaui Bauhausa, hanem plasztikájának színes költőiségével Le Corbusier eszményét valósítják meg. A legszebb pláza - nemhiába tervezője magyar. Elnézem benne a játéktermek mai ifjak, a mozitermekbe zúduló pláza-embereket, ijesztő a nyüzsgés, mert ez az új életforma, kevés hely jut benne II. Rákóczi Ferencnek, Dobó Istvánnak, Vörösmarty Mihálynak - világérzés ez, nem hagyományainkat sugározza. Elvetendő tehát az építészet globalizmusa? Arányok között tartandó, ne váljon túlsúlyosság és általánossá, maradjon honi térségeinken rekvizitum. Az, nem egyeduralkodó. Gyönyörködjünk a sárvári Nádasy várban, lenyűgöző, mutassunk utat a külföldieknek, magunknak leginkább s ifjúságunknak elsősorban és különösképpen, Sárospatak, Siklós irányában, fedezzük fel a budapesti, dunakeszi MÁV-telep bensőségét, ahol sok ember megnyugvással él, és a Kós Károly tervezte Wekerle-telepet, mely a XX. század elején változatos formákkal teremtette meg városrész-léptékkel a magyar kisember máig melegnek, bensőségesnek maradt otthonát, mely hozzájárult egy század időegységében sok tízezer ember harmóniájához. Bizony itt vannak lakótelepeink. Életünk kérdőjelei. Egyrészt összkomfortos lakást biztosítottak sok százezer embernek, de hogy ne váljanak falanszterré, oldottuk a toronyházakat földszintes óvodákkal, sok parkkal, játszótérrel, magasodó fák sokaságával. Sokszoroznunk kötelező ezen eszközökkel oldani, gyógyítani az építészet szükségletekre alapozott, kiiktathatatlan sematizmusát, szobrokkal, közösségi házakkal, rendezvények sokaságával, hogy ne az elszigetelt magány, hanem a közboldogság lendüljön itt is - magasba és előre röppentve a lelkeket. Úgy tűnik, sok-sok ifjút hagytunk gazdátlanul az elmúlt évtizedekben - nyomasztó nyoma ennek az országot elborító szemét és a falakat átfirkáló másodlagosság agresszivitása. Nagytakarítás - ez lehetne honfiúi jelszavunk a harmadik évezred első évtizedeiben -, ahogy Kármán József igényelte a „nemzet csinosodását”. Csinosítható, sokkal gyorsabban és áthatóbban, ahogy hinnénk, s ez, a tisztító esztétikai, lelki, szellemi nagytakarítás boldogíthatna sokkal nagyobb mértékben az együtt élő nemzedékeket széles e hazában. Jelszavunk lehet, legyen, amit Balzac javasol a Goriot apóban: „Rajtunk a sor!” Iparművészeti Múzeum Lechner Ödön 52 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
