Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Bogár Imre: A megőszült kutya, Ötvenen túl

ki anyjához tér meg

(a nagyobb bajokat mégiscsak megúszva), boldogan bújtunk be

a jó büdös buszba:

anyaggal csorbított,

(már)

lélektelen térbe.

(B-twenen- üt/

Ahogy gúnyoltál,

valóban úgy van:

bizony „nehéz már ötvenen túl a gondolat..

az aljas gondolat

szavának hinni!

Elmúlt az ember

vihogó csitri, lenni.

cafka cselédlány

Bizsergő-tűnő, tarka álmait nem pletykálja pettyes

labda-örömmé

(mint ahogy te még megteszed!), s kétszer is visszafogja az öklét, mielőtt ütne,

és

szóval se gyilkol gyermeket, nem öl hiába.

Már nem tapossa kőbe az őszi, gyönge méhet, egyre fontosabb lesz a laposra vertek halk szava,

tört beszéde.

(R. H. Zs-nak)

Várandós ringyó,

terhes hatalomtól! Gúnnyal fűtött tested

mégis elvetél!

Hernyóként mászol, kelve ki magadból, de

örökre elfed egy

fonnyadó levél.

6

XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február