Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 1. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: A Bodzafától a Gázsa Zenekarig

- Aztán te is eljöttél! Németországon át vezetett az utad Budapestre. Milyen elképzelésekkel vágtál neki?- Először Kölnbe mentem 1990 januárjában, ahová az előző ősszel kitelepedett leendő feleségemet követtem, s összeházasodtunk. Ott született meg lányunk is az év novemberében. De sohasem terveztem, hogy végleg ott maradunk. Csak magyarok közt tudtam elképzelni az életemet! Egy ideig még ingáztam Köln és Budapest között, tizennyolc alkalommal is megtettem ezt az utat, ami a hosszú bezártság után hirtelen a határtalan szabadság érzését keltette az emberben. 31 éves koromig ugyanis nem jártam nyugaton. Aztán végleg a Budapestre település mellett döntöttünk 1991 januárjában.- Hogyan sikerült Budapesten megtalálni a helyedet?- Két évig a Vasas Művészegyüttesben játszottam. 1992-ben hívott meg Zsuráfszky Zoltán a Budapest Táncegyütteshez, ahol Bodzafás zenésztársam, Kelemen László zenei vezető volt.- A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek első felében sokáig nem lehetett arról hallani, hogy mi történt az erdélyi zenekarokkal. Aki nem budapesti, nem járt ottani táncházakba, csak lemezekről ismerte az erdélyi együtteseket, az nem tudhatta, hogy ki maradt otthon, kik szóródtak szét a világban, s ki zenél még egyáltalán. Én magam akkor szereztem újra tudomást rólatok, amikor három éve találomra megvettem a „Gázsa” lemezt, s a mellékletét elolvasva derült ki, hogy ugyanarról a személyről van szó, akinek az együttese, a Bodzafa már a nyolcvanas években sokunk kedvence volt. S több más zenész sorsáról is itt olvashattunk először. Mikor alakult meg saját zenekarod?- 1993-ban. Tagjai Árendás Péter brácsán, Liber Róbert nagybőgőn, esetenként Liber Endre kontrán vagy cimbalmon. Közben, 1992 óta, folyamatosan zenekarvezetője vagyok a Budapest Táncegyüttesnek. A kötött színpadi produkció természetesen nem ad lehetőséget a zenészek improvizatív játékára, erre saját zenekaromban nyílik lehetőség.- Tavaly egy kétrészes filmet láthatott a közönség a televízióban, mely az erdélyi táncházmozgalom 20. évfordulójára 1997-ben Kolozsváron megrendezett ünnepi hangverseny egyes részleteit is mutatta. Sokan bizonyára akkor láttuk először azokat az énekeseket, zenészeket, akiket már a nyolcvanas évek eleje óta hallgattunk lemezekről. Úgy tudom, ez a találkozó a te ötleted volt, s lemezed is valahogy kapcsolódik ehhez az eseményhez.- Valóban tőlem származott az ötlet, bár a kivitelezés már nem egészen az elképzeléseimnek megfelelően alakult. Mégis jelentős esemény volt, hogy a világban szétszóródott erdélyi zenészek újra összetalálkoztak. Ekkor született meg az ötlet, hogy saját korábbi és jelenlegi együtteseimmel (Bodzafa, Kova, Gázsa Zenekar), erdélyi (Panek Kati, Györfy Erzsébet) és magyarországi (Sebestyén Márta, Berecz András) énekesek részvételével elkészítsünk egy lemezt, mely erdélyi népzenét tartalmazna. Ez mindjárt a jubileumi ünnepség előtt elkezdődött, amikor a Barozda együttest Svédországból a kolozsvári találkozóra tartva a Fonó Budai Zeneházban éjjel kettőkor vettük fel. De még három hónapig eltartott, amíg mindegyik énekes felvétele elkészült.- Azt hiszem, hogy ez az előző évek egyik legjobb népzenei lemeze, s az, hogy ehhez a legjobb magyarországi és erdélyi énekesek voltak készek hozzájárulni, én úgy érzem, hogy ez valahol az eddigi tevékenységed előtti tisztelgést is kifejezi. Tavaly aztán korábbi énekesetek, Panek Kati első magyarországi CD-jét is kiadta a Fonó, melyen szintén ti zenéltek, s Erdélyben is jelent meg kazettátok: a Háromszék Állami Népi Együttes Abel táncjátékának zenéje. Mégis úgy érzem, nem ismernek titeket olyan széles körben, ahogy ezt megérdemelnétek.

80

XI. évfolyam 1. szám—2001. január