Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Erdély Sebestyén Mártája: Panek Kati
Abkarovits Endre G^ocdi Kolozsvári beszélgetés Úgy tűnik, hogy ahogy a bornak vannak kiváló évjáratai, úgy a magyar népdalénekeseknek is. Talán nem véletlen, hogy a műfaj magyarországi és erdélyi legjobbjai, Sebestyén Márta, Panek Kati és Berecz András egy évben születtek. De míg a magyarországi legjobbak közismertek, addig erdélyi társuk - legalábbis nálunk - kevésbé. Talán összesen kétszer láthattuk a magyar televízióban. Pedig a jó bornak is kell a cégér, hangzik a mondás. A média ugyan a belföldi sztárokat is csak akkor veszi sokszor észre, ha már nyugaton befutottak, de egy Erdélyben élő énekesnőnek még ennyi esélye sincs. Panek Kati már az erdélyi táncházmozgalom megszületésekor ott volt, sőt már annál hamarabb is, mert gyermekként is állandó szereplője volt a rádió népzenei adásainak, s egyéb előadásoknak. Nagyapja, az író Horváth István magával vitte unokáját, miközben a küküllőmenti Magyarózd falumonográfiájához gyűjtött anyagot. A leányka autentikus forrásokból ismerhette meg a népdalokat, s a népi kultúra egyéb kincseit. Később Kolozsvárott figyeltek fel a gyermek különleges zenei adottságára. Szerepeltetni kezdték, s magától értetődő volt, hogy a hetvenes évek végén a táncházmozgalom erdélyi beindulásakor már az első együttesek énekese volt. Kolozsvár elsőszámú együttese a Bodzafa volt, melynek összeállítása a kezdeti periódusban többször változott, míg a nyolcvanas évek elejére stabilizálódott a prímás Papp István Gázsa, a kontrás Kelemen László és a bőgős Szalay Zoltán személyében. Az együttes nemcsak a város, hanem egész Erdély legjelentősebb zenekara lett. Énekesük végig Panek Kati volt, akit csak marosvásárhelyi színiakadémiai évei akadályozták némileg a közös muzsikálásban, de abban az időben is együtt szerepeltek, illetőleg a zenészek folyamatos kicserélődése után a nyolcvanas évekre már csak ő maradt meg az eredeti csapatból. Amikor végzett, Kolozsvárra került színésznek. így egy ideig, a nyolcvanas évek első felében, nem volt akadálya közös szerepléseiknek, gyűjtéseiknek, lemezfelvételeiknek, még ha ezek sokszor mostoha körülmények között is történtek. Az évtized második felében azonban kezdtek elfogyni körülötte a táncházi zenészek, sorra kivándoroltak, mert ’85 és ’89 között már gyakorlatilag lehetetlenné tették a zenélést Kolozsvárott. A Bodzafa prímása is előbb Sepsiszentgyörgyre költözött át az ottani népi együtteshez, majd a rendszerváltozáskor Magyarországra.1 így Panek Kati magára maradt, és sokáig úgy tűnt, hogy ez népdalénekesi pályájának végét jelentette, míg egyszer csak, 1999. karácsonya előtt a Fonó megjelentette szólólemezét, „a Panek Katié”-t. Mikor 2001. áprilisában kolozsvári otthonában felkerestem, elsősorban az érdekelt, hogy mi történt vele, amióta megszűntek a táncházak, s elment a zenészek többsége. 1 A Papp István Gúzsával készített interjú az Új Hevesi Napló 2001. januári számában olvasható. 78 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
