Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - HorváthÁgoston Gusztáv: Az első ing
Aztán jött az új! A gyárat eladták... nem kellett már se szerszámkészítő, se lakatos. Csak nagydarab kutyás-fogdmegek, meg rakodók... akik őrizték meg felrakták a berendezést... Elértem már a korhatárt, nyugdíjba mentem... Nem küldtek... de nem is bánták! Jól kereső voltam, elég szép volt a nyugdíjam... Azóta évről-évre emelik - mindig nagyobb mértékben, mint a tervezett infláció, mégis csökken... mert mindig az infláció nyer!... Nem panaszkodom, kijövünk kettőnk nyugdíjából, pedig egyre több kell gyógyszerre! Csak egy fiunk van... nem lehetett több, sajnos! Egyetemet végzett, gyengeáramú villamosmérnök... most egy nagyvállalatnál számítógép rendszergazda. Önálló, kocsival jár, fizetik a használatát is. Van hat szép unokánk — a reszelős, érdes hang szinte bársonyossá finomult - öt lány és egy fiúka! Jól és szépen élnek! Ötszobás lakásuk van, két fürdőszobával, két WC-vel! Mercedes kisbuszuk van, azzal hordják a gyerekeket iskolába, óvodába!... Csak egy a baj... tőlünk messze! Majdnem háromszáz kilométerre laknak egy szép városban. Ritkán látjuk őket... mi is nehezen mozgunk már. De segítjük őket, ahogy tudjuk. Mikor összekerültek, kétszobás lakást vettünk. Aztán nagyobbra cserélték... segítettünk... Két éve eladó volt a mellettük lévő lakás... drága volt... pótoltunk. Keveset, de még segítünk. A hobbiban sok minden megterem... igaz, megdolgozunk érte... én néha az éjszakát is ott töltöm, mert... mert... nem haragszom én senkire... de ezeket csak gyümölcsszezonban lehet a határban látni. A gyümölcsöt, zöldséget, befőtteket, süteményt elküldjük nekik... Nem postán! Szerencsére a két város között jó buszközlekedés van. Ha reggel korán kiviszem a buszhoz a fedeles kosarat - van belőle vagy hat délben már az unokák előtt a friss gyümölcs. Ha délre kisül a sütemény, este már esznek belőle. Jók a buszvezetők, ismernek, szeretnek. Ha nem tud érte menni időre a fiam, elrakják a forgalmiban, ugyanúgy itt is. Tele kosár megy, üres jön. Karácsonykor pár napot, nyaranként egy-két hetet velünk töltenek... akkor van nekünk igazi ünnep! Gondolhatjátok... nem sok megtakarított pénzünk van. Csak a nyugdíjból élünk... spórolunk, ahogy csak lehet... hogy legalább annyi legyen mindig, hogyha beleszerelmesedne valamelyik unoka egy szép ingecskébe vagy blúzocskába... ne kelljen neki egy évet epekedni érte!” Örültem a szúnyogoknak! A sötétben talán nem vették észre a többiek, hogy könnyek áztatták az arcom. 32 XI. évfolyam 6. szám — 2001. június
