Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 6. szám - VERS, PRÓZA - HorváthÁgoston Gusztáv: Az első ing
- Mi az?!... Mi van oda?... Mit siratol, fiam?- Az én szép ingem... Nincs kirakat... nincs ing...csak betört üveg... üvegcserepek, meg bezárt, lepecsételt bolt... Úgy vonszolt be a konyhába, a kis dikóra fektetett és levetkőztetett. Alig emlékszem, mintha köd mögött történt volna minden. Jöttek, mentek a testvéreim, a szomszédasszonyok, suttogtak, majd jött a bába néni is. - Orvos nem volt a falunkban. - Felültetett, tapogatott, forgatott ide-oda, csavargatta a nyakamat, majd „félóránként hidegvizes borogatást a testre!... csak borogatni!...” utasítást adta anyámnak. Borogatott is szegény anyám! Hidegvizes törölközőbe csavart, arra vászonlepedőt tekert. Sűrűn váltogatta a törölközőt. Este megjött apám. Bejött, megtapogatta a homlokom, csóválta a fejét, kiment vele anyám is. Anyám visszajött, új borogatást tett rám... megint bejött apám, evett... aztán leakasztotta a tarisznyát és elment. Anyám egy kis levest erőltetett belém, borogatott... Borogatott és tapogatta a homlokom. Éjjel arra ébredtem, hogy melegem van, ahogy mozdultam, anyám riadtan ugrott és hozta a vizes törölközőt. Reggel lehetett már, mikor megint jöttek-mentek. Jöttek a szomszédasszonyok, járkáltak a testvéreim, suttogtak, nem értettem semmit. Jött a suszter felesége is, jött Marisunk is, hozott valamilyen édeskés levest, meg kalácsot. Anyám mindkettőből belémdiktált egy-egy kicsit. Azután megszűnt aj árkálás, elment ki-ki dolgára. Arra riadtam, hogy az ajtóban apám áll - vállán tarisznyával - és nagyon süt a nap.- Megjöttem... meghoztam - suttogta mély hangon.- Mutasd - ugrott anyám. Papír zizegett, majd a csomagot kibontva odahozták és takarómra terítették... az inget!- Itt az új fehér inged, fiam - mondta apám, és lehajolva csókot adott a homlokomra. Ez volt az első csók tőle, amire emlékszem... nem voltunk mi csókolódzó fajta.- Mutassa, édesanyám... hadd nézzem hátulról is! Mutatta, forgatta, simogatta azt is, meg engem is. Az inggel együtt megjött az egészségem is. Délben már az asztalnál ebédeltem szüleimmel. Apám elment dolgozni még, én kérleltem anyámat, hogy felkelhessek. Addig rimánkodtam, míg megengedte, és segített is: tetőtől-talpig lemosott hideg vízzel a dézsában. Meleg volt, csak kis gatyát meg alsóinget vettem fel, és rá az én új fehér ingemet. Kicsit passzos volt, de minden gombot begombolva kimentem a kapuba: hadd lássa mindenki!! Jött a cimborám a vonattól, megmondani, mi a lecke! Dicsérte az ingemet, tetszett neki is.- Ha nékem fiam lesz - mondtam neki büszkén - az mindig ilyen szép, fényes, fehér ingben fog járni!... Azután jött a háború, a „felszabadulás”... majd a katonaság. Három év múlva leszereltem, nem tudtam, mit kezdeni a polgárival. A föld nem vonzott. Elmentem a cukorgyárba lakatostanulónak. Két év múlva lakatos lettem, beosztottak karbantartónak, így nekem egész évben volt munkám! Megismertem a feleségem, összeházasodtunk... már ötven éve! Jól kerestem, szépen éltünk. Beköltöztünk a városba, házat vettünk. A legnagyobb gyárban lettem szerszámélező, majd... szerszámkészítő! A feleségem is elhelyezkedett. Szerettem a munkámat, azt hiszem, engem is szerettek. Többször akartak művezetőnek, ennek-annak, de én maradtam: szerszámkészítő. Nem tudtunk mit kezdeni a szabad szombatokkal, hát vettünk egy kis hobbiföldet... jó helyen! Új Hevesi Napló 31
