Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: A sorskutató irodalomtörténész és a költő
Cs. Varga István Qy^> úowr/cufafá íwxIa/owUövf&náFr, é& a /c&fácí Bakonyi István Bakonyi István Székesfehérváron élő, szervező típusú irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő: Németh László-szellemiségű értelmiségi. Magyar-angol szakos tanár, sokáig tanított egy székesfehérvári általános iskolában, majd pedig egy szakközépiskolában. Mindenütt pezsgett körötte az élet. Számára a tanítás és kutatás életre szóló, egymást feltételező, erősítő és hitelesítő kettős feladatkör. Organizátori tevékenységében először 1985-ben mutatkozott be, székesfehérvári társaival összefogva országos Németh László-konferenciát szervezett, majd pedig a konferencia anyagát - szerkesztőtársával, Horváth Júliával együtt - könyv alakban is megjelentette: A lélek tápanyagai, Székesfehérvár, 1986. Az 1991-es jubileumi Németh László-konferenciák anyagából is tanulmánygyűjteményt szerkesztett: Az író rejtettebb birtokán (1992). Pilinszky János utolsó, Székesfehérvárott megrendezett író-olvasó találkozójának létrejöttében is szerepet vállalt. Legutóbb, 1996. május 17-én az ő szervezésében jött létre az újabb székesfehérvári Németh László-konferencia, amelynek házigazdájaként szeretettel emlékezett meg a Németh László-kultuszt és az ő kutatói fejlődését hathatósan segítőkről: Király Istvánról, Czine Mihályról, Béládi Miklósról és Kocsis Rózsáról is. A konferencia anyagát (Szokolay Sándor, Fodor András, Lőkös István, Cs. Varga István, Bakonyi István előadását) az Árgus folyóirat főszerkesztő-helyetteseként jelentette meg. Németh László-tanulmányokat tartalmaz első önálló könyve: Elidegenedés és társadalmi cselekvés (1990), a székesfehérvári Vörösmarty Társaság kiadása.) Az Emberi színjáték, a Bűn, Gyász, Iszony, Égető Eszter című regényeket vizsgálja, átfogó tanulmányt közöl a Mezőföldi novellákról. Meggyőzően bizonyitja: a bajlátó, tragikus szemléletű írógéniusz sosem közönyre, sosem passzivitásra, hanem a társadalmat az etikum és minőség jegyében arculatunkra formálni-alakítani akaró hasznos, értékteremtő cselekvésre inspirálta olvasóit. Esszé-, regény- és drámaíróként is az „érdemes-e?” alapkérdésre életigenlő válaszokat adott. Bakonyi második könyve A folytatás reménye (1991), amelyben tovább vizsgálja a Németh-műveket: Utolsó kísérlet, Irgalom, Életmű szilánkokban, Gulyás Pál szobájában. A könyv címadó tanulmánya Kálnoky Lászlóról szól, aki már óriási műfordítói életművet hozott létre, amikor élete utolsó másfél évtizedében költészetét minőségileg megújította és irodalmunk élvonalába emelte. Értékfeltáró személettel közelít Csorba Győző, Csanádi Imre, Fodor András és Kárpáti Kamii munkásságához. „Megkívántam a bujdosást már” címen értekezik Csoóri Sándorról, főképpen irodalmi és történelmi fehér foltjainkat megvilágító, felelősségteljes esszéírásáról. Harmadik könyvében Kérdések a korhoz (1993) címen Babits Mihályról. Németh Lászlóról, Csoóri Sándorról, Takács Imréről, Kalász Mártonról szóló tanulmányait foglalta össze. Sütő András esszéírását és Szőcs Géza költészetét értékfelmutató szemlélettel elemzi. A Messzülö ég ciklusában Berták László, Szokolay Zoltán, Sáránál József költészetét vizsgálja. 1997-ben látott napvilágot Bakonyi István tanulmánykötete, amely nagyszerűen váltotta valóra címadását: Nemzedékek kézfogása. Az irodalomtörténész és kritikus Bakonyi Új Hevesi Napló 45
