Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A mi kis globalizálódásunk
(Ó szép magyar nyelv! aki egyszer téged Ajkára vön, többé nem dobhat el!... Ábrányi Emil, 1884) *** Legalább húszezer ember, többségük nő, tombolt és visított valamelyik amerikai óriás arénában, amikor egy világcsodát szórt a földkerekségre a műholdas tévéadás. Számítógéppel programozott rendben színes fénysugarak villogtak, hömpölygött a működ, a színpad fölött különböző helyeken és színekben megjelent a felirat: EMINEM. Többezer decibel is harsant, amikor bevágtatott az új bálvány, bizonyára millió dollárokért reklámozott márkás bő nadrágban, mely illően bukott a nagy, ugyancsak márkás bakancsra. Könnyű dzsekijének és feszes trikójának védjegye is milliós eladásokat sejtet, de világító hajviselete is százmillió követőre találhat. Kezében a mikrofonnal kezdte meg színpadi csillagtúráját a kifutókon, kántálva a nagy visításban alig érthető, sűrűn mocskolódós rap- szöveget. Elatalmas léptekkel és irányváltoztatásokkal járta be a „terepet”. Arcán lefitymáló, gunyoros félmosoly: - Na, ti hülyék! Ez kell nektek? - Minden negyedik lépés után terpeszbe merevedett, előre lökte csípőjét és jelzésértékűén a lába közti domborulatra helyezte mikrofon-nélküli kezét. A nézőtér teljes önkívületben tombolt. Gyermekkoromban szüleim gyakran elvittek a budapesti állatkertbe, ahol minden alkalommal megnéztük a majomházat. A rács mögött a majmok folyamatosan remekül szórakoztatták a nézelődőket. Volt köztük egy csimpánz hím, láthatóan a nagy majomcsalád legtekintélyesebb tagja, mely néhány majom-trapézon végrehajtott akrobatamutatvány után a homlokzatrácsra repítette magát és szabad mancsával rendszeresen megmutatta futyijét a nagyérdemű közönségnek. Nem tudni, miért tette, nem is csodálkozott senki, hiszen majom. Neki szabad. (A legszebb majom is csúnya az emberhez képest... Hérakleitosz. Kr. e. 530-4709 *** Atlétikai világkupa viadalon az est legnagyobb pénzdíjas versenyszámának befutója után a győztes sprinter tébolyult vicsorítással az arcán, széles bemutogatásokkal, artikulátlan üvöltésekkel „ünnepelte” győzelmét. Ezután egyre több sportközvetítésnél tapasztaltam a divatossá magasodott „őrjöngő örömérzés” kinyilvánítását férfiaknál, nőknél egyaránt. Csak azt nem tudtam megállapítani, hogy haragjukat, vagy dühüket miért mutatják felénk, a nézők felé. Talán a győzelem nem is mindig öröm? Vagy kevés a pénzdíj? (Ha legyőznek, a menny vár rád, ha te győzöl, tiéd a Föld... Bhagavad-gitá, II. szd., - Mahábhárata) *** A kábeltelevízió jóvoltából már képernyőre kapcsolható otthonunkban a divatbemutatók csatornája. Egyik este én is ráakadtam. Párizsból közvetítettek egy csúcsbemutatót, melyet néhány percig nézve, nem is nézve, inkább bámulva, nagyon elbizonytalanodtam ízlésvilágunk fejlődését illetően. A végtelen hosszúnak tűnő kifutón egymás után vonultak be a gondosan formált manökensztárok. Bemutatott ruháik, vagy inkább „testburkolataik” fémesen, sztaniolosan csillogtak, feszültek, lengtek, takartak, meztelenítettek. A rájuk aggatott ágas-bogas konstrukciók még viselhetetlenebbé tették a kollekciót. Az idomított szépségek szenvtelen, Új Hevesi Napló 71
