Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A mi kis globalizálódásunk
Denn Oszkár Az emberi dolgok ugyan nem méltók arra, hogy túlságosan komolyan vegyük őket, azonban mégis komolyan kell vennünk; s ez bizony eléggé szerencsétlen helyzet. (Platón, Kr. e. 427-347) Valahogy nem esik már nekünk jól, hogy csak úgy emberek vagyunk, hogy magyarok vagyunk. Mintha megelégeltük volna Istentől kapott ember-mivoltunkat. Sok mindent elkövetünk azért, hogy ne legyünk emberek, ne legyünk itthon Földünkön, hanem mások, idegenek legyünk, és gőgös, kívülálló lénynek mutatkozzunk kiosztott hazánkban. Egyre nehezebbnek tűnik vállalni ma az emberibb emberi lét sematikusnak, primitívnek, elmaradottnak, fejlődésképtelennek hirdetett értékrendjét. Mindenáron mondvacsinált másnak, mondvacsinált újnak, mondvacsinált modemnek leni, vagy annak látszani! Ez az alig érthető törekvés, mely milliókat kábít ember-idegen torzulásokba. A „modemségbe- etetés” világméretű és minden eszköz megengedetté vált a „szép új világ” média- és divatíűggőség manipulált csordaemberének megteremtéséhez. Ez a „globális csorda” ezután globális szuperfogyasztója lesz az autóknak, a hamburgernek, a kóláknak, a mosóporoknak, a sportcipőknek, az akciófilmeknek, a „valódinál is jobb” net- szolgáltatásoknak, stb... Apró életelemeiben is megalázkodik, magára engedi a mégoly idegen fogyasztói szokásokat, engedelmes vevője lesz a talmi értékeknek. — Nem kell féltenünk a kultúrát, az emberiség meg tudja őrizni értékeit - hirdetik a korlátok nélkül fejlesztésben keletkező torzulásokat nem észlelők. A pénzszerzés bilincsében nem vergődő tudósok, jövőkutatók és szociológusok keresik a , jövőprojektekben” az embert. Látják már a fejlődés tévútjait, de hangjukat még gyakran elnyomják a szabadon áramló tőkék érdekeltségei. Az értelem és tudás új évszázada kínálja mégis az egészséges emberi.fejlődés útját is. Az emberiség történetének bölcs gondolkodói évezredek, évszázadok óta figyelmeztetnek, tanítanak, tanácsokat adnak a mindenkor keletkező veszélyek kerülgetésére. De Pascal (1623-1662) egyszerű útmutatását mindenképpen tanácsos megszívlelni: Igyekezzünk helyesen gondolkozni: ez minden erkölcs alapja. *** Az őszi langymeleg délután az Érsekkertben a szökőkút felé sétáltam, amikor három gyönyörű tizenéves lány előzött mellettem. Ragyogó szépségük, harsogó vidámságuk bizonyára minden férfitekintetet vonzott. Egyikük, a középső, minden kacagásnál meghullámoztatta samponreklámba illő, hosszú, fényes, fekete haját, így az rugalmas, harmonikus járásához is játékosan igazodott. A másik kettő inkább vidáman szenvedve adta a kíséretet a hatalmas, tizenöt centi vastag talpú cipőkben, merev térdekkel, inkább topogva, a vágyott magasságból felülről nézve követték varázsléptű társukat. A jobboldali még ráadásul egy nagyon szélesített talpú „mocsárjáró” tappancsot hordott, így némi terpesztés is kellett a közlekedéshez. De még így is mosolygott rájuk a világ, és ők is a világra. (... Szívem oly mélyre ne jusson, hogy a divat pórázán jusson... Csü Jüan Kr.e. 340-280) Új Hevesi Napló 69
