Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A teremtésről
rombolás is csak részleges szerephez képes jutni. A legjellemzőbb állapot ma az, hogy nem tudjuk igazában, hogy mi történik, s főleg nem tudjuk, hogy mi fog történni, ugyanis nem ismerjük haladásunk irányát sem. Említettem, a teremtés és a gyártás determináns kapcsolata megszakadt. Ez van technikai téren. De társadalmi téren is fellelhetők ilyen szétválások, például szétvált a jog, az igazság és az erkölcs. Ma jogszerűen is lehet gazembernek lenni, jogkövető módon is ki lehet fosztani másokat. Az emberi életről leszakadt az emóció, az esztétika, a látás képessége, helyét betölti a propaganda, a reklám, az érdekharc és az informáltság. Ez utóbbi nem más, mint a számítógép módjára történő gondolkodás. Bármilyen torz adatot készséggel befogad, tényként kezel, s a torz adatok alapján informál, és dönt. A világban tehát szellemi erők kaotikus kavalkádja kavarog. Az ember feladata az, hogy ezek közül kiválassza a teremtő erőket és rácsatlakozzon. Feladata továbbá, mint szellemteremtő objektum, csakis teremtő szellemet hozzon létre, és az anyagi világot a teremtő szelem ellenőrzése alatt tartsa. A fentebb vázolt kaotikus viszonyok is azért jöhettek létre, mert a szellemi ellenőrzés alól igen jelentős erők szabadultak fel. Végezetül még egy kérdést próbálok tisztázni, nevezetesen ama bizonyos teremtő szellem akarati-tudati módon alakítható-e, befolyásolható-e, avagy akaratunktól függetlenül működik? A kérdést akkor is fel kell tennem, amikor még magamnak sem tudok megnyugtatóan egyértelmű választ adni. Az ún. külső szellem, az ezoterikusok terminológiájában a világszellem, a hívők nyelvezetében Isten, a filozófia terminus technicus-ában abszolút szellem (Hegel után szabadon) valószínűleg objektív kategória, a misztikum csatornahálózatában tartózkodik. Őt magát nem, csak a hatásait és jeleit észlelhetjük. Éber, érdeklődő, nyitott lelkű embereknek van esélyük arra, hogy a külső szellemet befogadják, ápolják, átalakítsák, humanizálják és saját teremtő szellemükkel házasítva realizáló erővé alakítsák. A kába, önmagában elmerült, önmagából ki nem látó, saját magában gyönyörködő és a haszonért futkosó emberben a szellem beszorul, még bent kisül, s lesz belőle kóválygó, iránytalan zuhanó erő. Úgy gondolom, az emberi akaratnak, ha nem is teljesen meghatározó, de nagyon jelentős szerepe van, hogy rátaláljon a teremtő szellem útvonalára. Aki keresi, annak jóval nagyobb az esélye, mint annak, aki nem keresi. Ebben egyébként nincs szerepe az észnek, a tudásnak, a teremtés nem tudás dolga, hanem inkább az érzület és a ráérzés kérdése. A nyáját becsületesen legeltető juhász sokkal teremtőbb tud lenni, mint volt a müveit, okos és hatalmas Napóleon, Sztálin, vagy az 5-6 nyelven beszélő kulturális-művészeti terroristák. E dolgozattal teremteni szándékoztam, mégpedig egyfajta nézetet, ha másnak nem, hát magam számára. A leírt okfejtésre bizonyítékokkal nem rendelkezem. Nem is azért írtam, hogy bármit is bizonyítsak, s kínáljam az „egyetlen” utat, mint azt oly sokan teszik, hanem azért, hogy gondolatokat serkentsek mozgásra, stílszerűen teremtésre! Utóirat: Ha valaki viszolyog a szellem kifejezést használni, őt arra kérem, hogy helyettesítse a minőség szóval, a leírtak mondanivalóján e szócsere nem változtat. 68 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
