Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A teremtésről
megteremetése lenne. De hiszen a béke megvan, ismerjük - mondhatnánk. A fogalmat valóban ismerjük, csakhogy nincs realizálva, vagy legalább csak néhány izolált területen. Ami pedig nincs realizálva, az csak fikció. Példánkban teremtés csak akkor jönne létre, ha a békés életet ténylegesen létre tudnánk hozni. És akkor az a paradox helyzet állna elő, hogy egy csomó mindent (hadigépezetet, támaszpontokat, laktanyákat, intézményeket, militáris doktrínákat) kellene elpusztítani ahhoz, hogy teremtés létrejöjjön. Azt gondolom, a példa okfejtéséből kitűnik, hogy a teremtés kizárólag szellemi produktum lehet. Megint utalok a keresztényi tanokra, az ember tápláléka a kezdetekben a „logosz”, azaz az ige volt. Isten a munkát az emberre lázadása és bűnös viselkedése miatt büntetésből szabta. A dolgok ilyetén magyarázatát a keresztények elfogadják, de a más világnézetűeknél ez már nem biztos. Számukra a következőképpen érvelek: minden emberi cselekedet minden dolog alapja a terv, a kitaláció, amely a gondolatból táplálkozik. Minden tervet gondolat szül. A gondolat az agy terméke. Csakhogy az agy a halál bekövetkezésekor elpusztul, s érdekes módon a gondolat megmarad. Arisztotelész, Hegel, Kant, Petőfi Sándor, ők mind meghaltak, de a gondolataik még ma is építő, teremtő módon működnek. A szülők elhalnak, de gondolataik a gyermekeikben tovább élnek, tehát a gondolat létrejöttében az agyon kívül más valaminek is szerepet kell játszani, s ez nem más, mint a szellem. Az egyének agyfelépítése biokémiailag hozzávetőlegesen azonosnak mondható, nagyjából azonos súlyúak, formájúak. Ezek alapján a gondolataiknak is nagyjából megegyezőnek kellene lennie. De nem így van, mert az individuumok gondolkodása messze áll a hasonlóságtól, teljes mértékben egyediek. A magyarázatot tovább lehet habozni azzal, hogy ha néhány testrészt említek és azok teljesítményének összehasonlításában gondolkodom. Az emberek karjai, lábai, szemei, veséi hozzávetőleg azonos biológiai felépítésűek, ennek megfelelően a teljesítményük is azonos, a karok kb. 50 kg-ot képesek emelni, a szemek 20 km-re látnak, s a vesék kb. másfél liter vizeletet választanak ki naponta. Úgy tűnik, minden szerv funkciójához egy meghatározott méretű teljesítmény tartozik. A gondolat, mint biológiai produktum mintha nem e szabály szerint működne. Mégpedig azért nem, mert nemcsak a biológiai agyból, hanem szellemből is táplálkozik! De nemcsak táplálkozik, hanem szellemet ápol, mi több, törvényszerűen létre is hozza. Hogyan? Hát úgy, hogy a gondolat töltést kap, aminek következtében háromféle helyzetbe kerülhet: 1. Megkapja a pozitív töltést és teremtő szellemmé válik. 2. Megkapja a negatív töltést és sátáni, romboló szellemmé válik. 3. Kisül, töltéstelenné válik és kóborló, kóválygó, kontrollálhatatlan szellemi erővé válik, és mozgása kiszámíthatatlan lesz. A vázolt szellemiség, ha úgy tetszik, gondolatiság alapján következik be a materializálódás, azaz, amikor az ember valamilyen fizikai valóságot hoz létre. Ha ezt az 1. pontban megjelölt személyiség jegyében teszi, akkor teremt. Az ilyen szempont alapján „megcsinált és gyártott” dolgok elősegítik az ember létbe való felemelkedését, önmagára találását, önmagára ismerését és az üdvözülést. Értelem szerint a 2. pontban jelzett negatív szellemiség az előbbinek a tökéletes ellentéte. A legbonyolultabb a 3. pontban jelzett kategória, mely időnként teremt, időnként meg rombol. A véletlenszerűség és az eshetőség forrása. A legnagyobb mértékben jelenkorunkban ez van jelen a világban. Jelenkor alatt az elmúlt 3000 évet értem. A legnagyobb gond, hogy a teremtés és a „gyártás” eltávolodtak egymástól, az előbbi nem képes kontroll alatt tartani az utóbbit. A teremtés csak részleges szerephez jut. A rombolás ellen már csak önvédelemből is, de küzd az ember. Tehát a Új Hevesi Napló 67
