Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csíky Gábor: A nagy francia forradalom Chateaubriand emlékirataiban
pillanattal azonosul. Ez a korszak csak átmeneti lehet, amely az elődök örökségének visszautasítására épül: az elmúlt idők uralkodói által közvetített hatalom elve többé már nem biztosíthatja a jelen és a jövő közötti létfontosságú kapcsolatot. XVI. Lajos kivégzése az egész nemzet számára érzékelhető identitásvesztéssel jár, amely egy egyre növekvő társadalmi bizonytalanságban mutatkozik meg. A rémregény főbb jegyeit szinte mindenhol felfedezhetjük, mint például a királyné és a királyi család tragikus sorsát felelevenítő elbeszélésben, vagy a gyűrű történetében, vagy akár az író bátyjának kivégzésében, amelyről a forradalmi bíróság hivatalos dokumentumainak hideg valóságán keresztül értesülünk7. Chateaubriand amerikai útja szakítja félbe a forradalom leírását, és az egzotikus regény varázsa éles ellentétben áll a rémregények eszközeivel bemutatott forradalmi eseményekkel. A történelem elől nem lehet elmenekülni, az író 1791- es amerikai utazása után szertefoszlik az az álom, amelyet a távoli szűz tájak és az ifjú Chateaubriand vágyai hoztak létre: Vissza kellett térnem hazámba, hogy változtassak nyomorult sorsán, hogy valami egészen más lehessek ott, mint ami hajdanán voltam. A tenger ölén születtem, ő lesz második életem bölcsője is; ő vitt első utamra, ahogyan dajkám vitt keblén, ahogyan első könnyeim és első örömeim tanúja hordott a karjában8. Chateaubriand nem tud azonosulni sem a szimbolikus apagyilkossal, sem a mások vérén keresztül megszerzett újjászületés gondolatával. Franciaországba való visszatérése során óriási viharba kerül, amely a terror véres történelmi viharait idézi: «Kis híján hajótörést szenvedtünk, de én egész idő alatt semmi félelmet nem éreztem, és egyáltalán nem voltam boldog, hogy megmenekültem. Jobb fiatalon elhagyni az életet, mintsem az idő űzzön el belőle9». A mészárlások nemcsak a közvetlen szemtanúkat, hanem az emberiség történelmét is befolyásolják. A társadalmi átalakulások küszöbén lezajló események sem feledtetik azt a bestiális erőszakot, amely a terror vezetői által viselt forradalmi maszk mögött húzódik meg. A szorongás mindent áthat, a forradalmi fantomvilágot egyre elviselhetetlenebb légkör veszi körül. A nagy szónokok gyakran rémes és visszataszító külsejű emberek, lelkűk ördögi mivolta tökéletesen illeszkedik külső megjelenésükhöz. A pokol himnusza csendül fel a francia társadalom előtt, és a forradalmi eseményeket a halotti karneválok zűrzavara hatja át. A halál felszabadító érzésekkel tölt el, a részeg gyilkosok társasága véres mocskot hány az öröm és a fájdalom sikolyai közepette. Pokolraszállás10 zajlik szemünk előtt, de érezhető a történelmi újjászületés ígérete is. A társadalom kezdi megszokni az erőszakos jelenetek véget nem érő sokaságát: a borzalom fokozatosan elveszitette hitetlen hatását. A barbár cselekedetek visszhangja folyamatosan csökken, csaknem banalizálódik. Az öldöklés, a gyilkos mechanizmus teljesen értelmét veszti, senki sem döbben meg többé a vérontások láttán. Undor veszi át a kezdeti borzongás helyét, érzéketlenné vált tömegek hallgatják a guillotine-ok zaját. Chateaubriand személyes tapasztalati révén is elítéli az ártatlan áldozatok lemészárlását, amelyekről egyértelműen kiderül, hogy semmiféle forradalmi meggyőződésnek nem felelnek, és nem is felelhetnének meg. Minden forradalmi esemény mögött ott érezzük az ártatlanok vérét, az erőszak piros szimbóluma szüntelenül jelen van •Chateaubriand emlékirataiban. A forradalom eltorzul, és nem tud azzá leni, ami lehetett volna, vagy aminek lennie kellett volna. 46 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
