Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csíky Gábor: A nagy francia forradalom Chateaubriand emlékirataiban
é/cy Q^fá/jorCyé naau ßwMKXAZ ^D 'r-'Pat/a/'Om. (^/ia/ea^Á^ían</ em/é/cMtaJatAan Indulj most tovább, olvasó, kelj át a vérfolyamon, mely mindörökre elválasztja a régi világot, melyben megszülettél, az új világtól, melynek kapujában meghalsz1. Chateaubriand emlékirataiban a feudális múlt válságának bemutatása összefonódik saját serdülőkori válságával. A combourg2-i kastély-sír már a Bastille-t idézi, az egyéni életút együtt jelenik meg a kollektív eseményekkel a Síron túli emlékiratok oldalain. Az egyik legnagyobb kortársa, a francia Chateaubriand kutató, Jean-Claude Berchet3 szerint egyértelmű párhuzamok fedezhetők fel a fiatal Chateaubriand belső forradalma (gondoljunk csak a combourg-i kastély «kőarcá»-tai), valamint a francia nép között, amely az «ezeréves gyermekkoráéval szakít: a III-dik, IV-dik és V-dik könyvek egymásutánja a kamaszkor válságát az 1789-es eseményekkel kapcsolja össze. Az író gyermekkora és a történelem hasonló terminológiával kerül bemutatásra (nyugtalanság, forradalom, őrület), és a strukturális elemek is megegyeznek (a lázas mozgolódást önpusztítás és teljes kimerülés követik). Az elemzés során két fejezeten keresztül mutatjuk be a chateaubriand-i forradalom képet: először a véres események és a rémregények kapcsolatát, majd a forradalom orvosi diagnózisának értelmezését keressük. Nagy Francia forradalom és rémregény4 A forradalom közelgő halála, Chateaubriand szerint, már létrejötte első pillanataiban észrevehető.5 Chateaubriand rennes-i osztálytársának halála a párizsi kivégzéseket, Saint-Riveul meggyilkolása (aki az író tulajdonképpeni hasonmása) Foulon és Berthier tragikus sorsát vetíti előre: Olvasó, megállítalak: nézd, hogyan hulltak az első vércseppek, miket a forradalom ontott ki. Az ég úgy akarta, hogy egy gyermekkori pajtásom ereiből folyjanak. Képzeljük el, hogy én esem el Saint-Riveul helyett: ugyanazt mondták volna rólam, csupán a nevet megváltoztatva, amit az áldozatról mondtak, s aki megnyitotta a további áldozatok vég nélküli sorát: «Egy Chateaubriand nevű nemesembert megöltek, amikor a rendek üléstermébe ment.» Csupán e néhány szó hosszú történetem helyett. Vajon Saint-Riveul eljátszotta volna szerepemet a földön? Hangos hímév vagy ismeretlenség várt volna rá6? A Bastille bevétele sem történhet meg vérengzések nélkül, De Launay halála és Flesselles betört feje szomorú képet fest erről az egyedülálló történelmi eseményről. A „kannibálok lakomája” egy olyan metafora, amely a véres valóság visszataszító pillanataira utal. A forradalom megfosztja a jelent a valóságtartalmától, a különböző társadalmi pozíciók hierarchiája felborul, és minden kialakulóban lévő forradalmi rend egy ködbe burkolózó színházi előadás hangulatára emlékeztet. A történelem szédítő mozgásba jön, a forradalmárok cselekedeteit nem irányítják többé morális törvénynek, a lelkes tömegek a múlt romjain lépdelnek egy szebb jövő felé. Chateaubriand szerint a forradalom időszaka rendkívül lenyűgöző, hiszen a barbár erőszak látványán túl egyedülálló történelmi Új Hevesi Napló 45
