Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - L. Orosz Nóra: A tenger vonzása, A sorsmalom
-Q. (Bmáx vomcdáa, Emelkednek és süllyednek benned századok. Ismered a kezdetet és a véget is tudod. Miért a vágy, hogy újra lássalak, Végtelen ezüst sugárzásban elmerülve, a felfoghatatlan lét varázslatában súlytalanná bűvölve magadba zárj és én magamba zárjalak... Ha féktelen kedved tombolva rémít, hogy fent zúg a vízár és lezuhan az ég, fölémtomyosulva tajtékod elborít és nincs sem közel, sem messzeség... Én elrejtőzöm a nagy Alkotó tenyerén. Tudom: dühöd elcsitul majd és újra szelíden görgeted a bizarr kagylókat és formálod a sziklát sima kőpénzekké, így fizetsz nekem, aki húnyt szemmel is látlak, átadva magam kiszámíthatatlan szeszélyeidnek, egyesülve Veled: örök Ős-elem... Mi ez, ha nem szerelem... Öreg molnár az Idő. Rostálja szüntelen a hulló perceket. Hajlott vállán telizsák. Szóba nem áll A vén molnár nem pihen. Őröl a Sors-malom, őrli az életünk, és mi ostobán, félve, vágyva és remélve a percekért reszketünk... veled. 36 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
