Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: Gondolatok Németh Lászlóról II.
EEET ES TUDOMAME O^fcmdo/atoA 'S^)'e/nuí/Ji JiQáóx/á edáx4íxS/ yxiiJeté/.A/ne/c áxAtoadi/o II. Tudta, hogy a különös nagy embereket nagyon nehéz újra elénk varázsolni, mert túlságosan egyediek voltak. Az életrajzi regényekben meglátta az igen nagy veszélyt: az átlagember túl hétköznapos cselekedettel, nem mindig mélyenszántó gondolkodásával felruházott szellemi nagysággal becsapja az író az olvasót, mert ez az utóbbi örül a saját és a nagy ember közötti, tévesen bemutatott hasonlóságnak, és az így kapott üres, hétköznapi lét az illető nagyság életműve fölé nőhet - legalábbis az olvasó előtt. Sokan és sokszor elmondták már, hogy korunkból kivesztek a polihisztorok. Ez a megállapítás eleve azt fejezi ki, hogy míg az evangéliumi megállapítás szerint senki se lehet próféta a saját hazájában, most ez már az időben is igaz. A huszadik században az evangéliumi gondolat azzal a kiegészítéssel bővült, hogy senki se lehet polihisztor a saját korában. Könyörtelen tény, hogy Németh László fizikai valóságában egyre távolodik tőlünk, talán épp ezért kell és fontos hangsúlyozni vele kapcsolatban, hogy ő valóban polihisztor volt. Mindezt regényei, drámái is elárulják, de szerintem leginkább leginkább az esszéi, Hiszen ezekben, összességében nem lehet akkora szerepe az írói fantáziának, mint az előző két területen. Ez az oka annak, hogy ő épp az esszéiben törekszik arra, hogy szinte az egész világot elénk fesse. Látszólag azért „kalandozhat” el az ember ily rövid összegzés során is az esszék világától távolabbi, más területekre is, mert akár Németh László művei kapcsán is, az azokban ábrázolt eszmék, elvek, sőt nyelvi jelenségek értelmezésében is hű útmutatóink maguk az esszék. Ahol valamilyen zökkenőt érezhet a modem kutató, ott jobb, ha az elhamarkodott ítélet helyett lelki tényezőket keres. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Kárász Nelli és Égető Eszter — a két óriási ellentét lelkének rendkívüli látója, sőt ezen alakok megteremtője írja ezeket az esszéket. így válik érthetővé az, hogy Németh László miért tolja oly indulatosan félre a vele és Italo Svevo kapcsán kialakult olasz szemléletet. Ennek eleve az olaszok tévedése az oka, ugyanis őt, Német Lászlót óriási félreértésként rakták a svevói kalap alá: ott ők nem fémek meg egymás mellett. Ez mozgatja az indulatot, az elutasítást. A rossz hasonlatokra mondja a török, hogy hasonlítgatva a nyár van, hasonlítgatva, hasonlítgatva tél. Az esszé különös helyet foglal el a tudomány és a művészet között: művészi szempontból nincs olyan szigorú kötöttség, mint egy-egy klasszikus értelemben vett irodalmi műfaj kapcsán, viszont tudományos téren nem előírás valamilyen teljesen új felfedezése. Az a lényeges, hogy igaz legyen az állítás. A szemlélet, a látás a fontos. Ez hat az olvasóra, hiszen olvasás közben művészi élvezetben is van része, az adott munkában tárgyalt jelenséghez, hogy közben nem fontos valamilyen szaktudomány berkeiben bolyongania, esetleg a számára ismeretlen útvesztőbe tévednie. Ily módon nagyobb valószínűséggel számíthatunk az élményre. Új Hevesi Napló 37
