Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Csángó fesztivál Budapesten, Sebestyén Márta a Gajdos Klubban
Édesanyjától megtanulta az éneklés örömét, ennek a tevékenységnek egész szelleme, érzete ráragadt, s természetessé vált számára, hogy az éneklés jó dolog. Még akkor is, ha valami szomorút énekel az ember, mert akkor legalább megkönnyebbül. Pont az a fantasztikus a népzenében, hogy mindenféle érzelmet ki lehet fejezni vele. Bár vannak, akik úgy érzik, hogy a népdalok szövege avítt mára, de nem a bennük szereplő tárgyak neve érdekes, a tárgyak behelyettesíthetők. Tapasztalata szerint a népdalokat nem elsősorban a katedráról lehet megszerettetni, hanem élményeken keresztül. Ő maga se nagyon élvezte az iskolai zeneoktatást, nem mintha a szolmizálás számára nehézséget jelentett volna, csak nem okozott olyan élményeket, amilyeneket később a gyűjtések, a személyes találkozások jelentettek. Akinek nincs ilyen élménye, annak az iskolában tanult dolgok esetleg csak kötelező tananyagnak maradnak meg. Okos Tibor, aki maga is ének-zene szakos tanár, ezt megerősíti egy történettel a saját tapasztalatából, mely azt mutatja, hogy már a tanárok képzésénél is alapvető hibákat követnek el. Egy zárótanításon a gyakorló hallgató nem túl sikeresen birkózott meg az egyik legszebb palóc népdal, „A Vidróczki híres nyája” tanításával. Az óra utáni értékeléskor a gyakorlatvezető tanár erre még rátett egy lapáttal, mondván: „Hát nem valami jól énekelték a gyerekek, ami nem csoda, mert nem valami szép dal.” Az énekesnő persze elismeri, hogy közvetlen élményekhez városi fiatalok nehezebben juthatnak, de éppen ezért fantasztikus az, hogy a hetvenes évek elején pont a városi fiatalok voltak azok, akik felismerték a népi kultúra jelentőségét, s elindították a táncházmozgalmat. Amit egyébként azóta már többen szerettek volna temetni, de szerencsére a mozgalom virágzik továbbra is. A házigazda ezután az énekesi karrierje kezdeteiről faggatja Mártát, hogy hogyan került kapcsolatba a Sebő - Halmos duóval. A válaszból megtudhatjuk, hogy Sebőék, s más énekesek (Faragó Laura, Budai Ilona) a televíziós Röpülj páván történt feltűnése előtt nem lehetett igazi, autentikus népzenét hallani a rádióban vagy a televízióban. Ezért szereplésük elementáris hatással volt rá, bár Sebőékre kígyót-békát kiabáltak, mert gitárral merték a népdalokat kísérni. A Röpülj pávás műsorukról készült kislemezüket „rongyossá” hallgatta. Ezért aztán egy nap igencsak felvillanyozta, mikor az általa bálványozott Halmos Bélával a házukban találkozott, mert mind kiderült, oda udvarolt. Hamarosan megtudta a zenész, hogy Márta mennyire szereti a népzenét, s az akkor még csak általános iskolás kislányt elvitte a rádió hatos stúdiójába népzenei koncertre. Később Halmosék a Bartók Együttesben Tímár Sándoréknál meghallgathattak olyan eredeti felvételeket, amikből láthatták, hogy hogyan kell táncot kísérni. Ekkor erdélyi utakra indultak, s tanulmányozták a népi tánczene hegedű és kontra játékát. A hagyományos táncházak mellett a Kassák Klubban pedig olyan esték kerültek megrendezésre, ahol a népzenészek mellett neves írók és irodalmárok is szerepeltek a vendégek között. (Illyés Gyula, Féja Géza, Nagy László, Csoóri Sándor, stb.) Hamarosan egy kerületi népművelő megsúgta Sebő Ferencnek, hogy van itt egy kislány, aki nagyon szeret énekelni. Sebő bevitte egy könyvtárszobába, bemutatkozott, s kérte, hogy énekeljen valamit. Akkoriban csak az akadémiai népdalarchívumból készített válogatás volt kapható a lemezboltokban, s ő úgy tanulta meg a dalokat, ahogy azok ott szóltak: amit egy csángó kislány énekelt, azt kislányosan, amit egy dunántúli öregasszony, azt öregesen. Mivel Sebő is ismerte ezt a lemezt, nagyon elcsodálkozott a kislány előadásán, s percek alatt döntött arról, hogy szerepeltetni kezdi. Másnap reggel már a rádióba kellett mennie iskola helyett, s a próbák és szereplések ezután már olyan gyakoriak lettek, hogy a sok hiányzás miatt tanárai a Radnóti Gimnáziumban már alig várták, hogy leérettségizzen. Új Hevesi Napló 81
