Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Csángó fesztivál Budapesten, Sebestyén Márta a Gajdos Klubban
Elmondja, hogy az az akadémiai válogatás döbbentette rá, hogy milyen gazdag a magyar nyelv is, s a népzene is, s tájanként is milyen változatos. S hogy az ember minden életkorhoz megtalálja a megfelelő dalokat hangnemben is, stílusban is. A Sebő együttes nemcsak népzenét játszott, hanem megzenésített verseket is. Az egyik ilyen nevezetes dalt, Horatius „Lidiához”-át ezen az estén Sebő Ferenc helyett Horváth Attilával adja elő, aki méltó partnernek bizonyul. A Sebőékkel történt találkozást évekig közös fellépések követték, melyeknek az vetett véget, amikor Halmos Béla családja már sokallta az állandó szerepléseket. A felbomló együttes két tagját, Sebestyén Mártát és Éri Pétert a Muzsikás együttes örömmel „leigazolta”. Arra kérdésre, hogy mennyire számított ezen együttesek állandó tagjának, az énekesnő elmondja, hogy Sebőéknél soha nem jelentették ki, hogy ő az együttes tagja lenne, míg a Muzsikásnál kezdetben hivatalosan is annak számított, míg először egy angliai szereplés alkalmával hirdették őket úgy a szervezők, hogy „Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes”. Azóta ez gyakran így történik. De az elnevezéstől függetlenül állandó partnerek, akkor is, ha időnként külön is vállalnak fellépéseket. A beszélgetés végén Márta két olyan nemzetközi sikerére kérdez rá Okos Tibor, melyek azok figyelmét is felkeltették, akik egyébként nem érdeklődnek a népzene iránt. Az egyik a Grammy-díjas Deep Forest album. Erre az énekesnő láthatóan kevésbé büszke. Tudta nélkül, dalának többszörös összevágásával vették fel a „Márta dalát” a belga zenészek. Meg is kérdik tőle sokan, hogy miért ismételgeti többször egymás után, hogy „Három mérő (piros szalag)”, de ezt nem ő találta ki, a zenészek vágták így össze. „Az angol beteg” című film betétdalához másféle emlékek fűzik, bár ott se tudott előre arról, hogy dalát a rendező fel kívánja használni. A „Szerelem, szerelem” című dal története évekkel korábbra megy vissza. Valamikor táncházas társai figyelmeztették, hogy a híres magyarszováti prímásnak, Maneszes Mártonnak van egy nagyon szép nótája. Ezt lejegyezte magának és kedvenc dalává vált. S mikor kórházban volt vagy lelki gondok gyötörték — elmondása szerint — ez a dal tartotta benne a lelket. A lemezről ismert dalban azonban van egy hümmögő rész, ami nem volt az eredeti népdal része. Erről most elárulja, hogy az tulajdonképpen egy bolgár népdal, ami nagyon illett a magyarhoz, de hogy ne lógjon ki belőle, úgy csempészte bele, hogy szöveg nélkül énekli. Az egész egy szóló dal zenekari kíséret nélkül. Mikor ifj. Csoóri Sándor, a Muzsikás egyik akkori prímása meghallotta, rábeszélte, hogy tegyék rá a Muzsikás lemezére. Ezt a felvételt hallotta meg „Az angol beteg” rendezője, Minghella, s első hallásra annyira beleszeretett, hogy elhatározta, hogy felhasználja a filmjében, melynek főhőse a magyar Almássy gróf. Ez az elhatározás már három éve megvolt, amikor Márta is értesült róla. Épp egy koncertkörúton jártak, amikor Minghella felfedezte, hogy az az énekesnő lép fel városában, akinek a dalát filmjében fel kivánja használni. Amikor a rendező erről tudomást szerzett, stábjával együtt a koncert szünetében felkereste, s elmondta tervét. A zeneszerző szerette volna, ha az ő saját szerzeményeit is elénekli Márta a filmben, de ő úgy érezte, hogy az olaszos jellegű dalok csak attól nem válnának a magyar népdalhoz hasonlatossá, hogy magyar énekes adná elő őket, ezért ezt nem vállalta. A kilenc Oscar-díjat elnyerő film olyanok figyelmét is felkeltette a magyar népdal iránt, akik addig nem tudtak róla semmit. A történet elmesélése persze nem záródhat anélkül, hogy Sebestyén Márta el ne énekelné a „Szerelem, szerelem” című dalt, mely minden bizonnyal az est csúcspontja. Bár a művésznő is szemlátomást szívesen mesél, s a közönség is elhallgatná még egy darabig, a házigazdának egy ponton természetesen el kell vágnia a beszélgetés fonalát. Még egy közös dal, amibe a közönség is belekapcsolódhat, azután a Gajdos folytatja 82 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
