Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Szerelmi történet a párbajozó Magyarországon
Ezért azután még 1945-45-ban a Németországbeli II. világháborús magyar hadifogolytáborokban, a hadsereg tisztikarának tagjai még mindig párbajjal vettek elégtételt, ha vélt vagy valós sérelem érte a tiszti becsületet. A törvényi tiltások ellenére a párbaj nem ment ki a divatból, mert a valóságban különféle mentőkörülményekre hivatkozva a párbajban résztvevőket nem büntették, vagy csak rövid ideig tartó és nem megalázó fogházbüntetéssel sújtották. A katolikus egyház, a szabadkőművesség és a szociáldemokrácia egyaránt ellenezte a párbajt, de eltűrte, hogy hívei párbajozzanak. Mindennek az okait lehetetlen e helyen elemezni. Egy viszont biztos, hogy az alapja egy, a feudalizmus évszázadaiból átmenekített hagyomány, amely az egyes társadalmi csoportokra jogokat és kötelezettségeket ruházott, valamint az a felfogás, hogy a privilegizált rétegek természetes joga maradt a többi néprétegtől való elhatárolódásuk, önazonosságuk ezen archív formájának a megőrzése. *** Történetünk főhőse Sátorkői Rosenberg Gyula. Esztergomban született 1853. november 29-én. Apja dúsgazdag nagybérlő, később birtokos lett a Vas megyei Kiscellben. Apjának jövedelmező részvényei és jelentős bankbetétjei voltak. Fia jogot végzett és ügyvéd lett, méghozzá sikeres. Amint megnyitotta fővárosi ügyvédi irodáját, az Országos Bank ügyésze lett, s rövidesen a Leszámítoló és Pénzváltó Bank, a korszak egyik legjelentősebb hazai pénzintézete is felkérte, hogy vállalja el a jogtanácsosi feladatkört. Rosenberg Gyula több parlamenti választási cikluson át országgyűlési képviselő volt az abrudabányai kerületben. Dr. Rosenberg Gyula a kor férfidivatjának megfelelően kifejezetten szép férfiú volt. Az ügyvéd úr a kelet fia volt, sűrű fekete szakáll keretezte olajbama színű arcát, s tüzes fekete szemei voltak. A biztos családi vagyon hátterében Rosenberg nem volt hazardőr, vigyázott az öröklött pénzére, megszerzett pozíciójára és egészségére. A szívére nem különösen vigyázott, mert a dúsgazdag ügyvéd beleszeretett az 1867-ben született 16 éves Schossberger Ilonába, aki a nagybirtokos és terménykereskedő Schossberger Henrik leánya volt. Bizonyosan a fiatal leány iránti vonzalmát nemcsak annak szép és finom vonásai befolyásolták, hanem az a közismert tény, hogy a gazdag Schossberger 1882-ben 1 millió aranyforint hozománnyal adta férjhez Otília leányát báró Bornemissza Pálhoz. Feltételezhető volt, hogy a fiatalabb leány, a nagyon szép Ilona sem kap kevesebbet, hiszen a Schossberger vagyon időközben még tovább gyarapodott. Kik is voltak a Schossbergerek? A család feje Schossberger Vilmos pesti nagykereskedő volt, aki 1863. január 10-én kapott az uralkodótól tornyai előnévvel nemességet a hazai ipar és kereskedelem fejlesztéséért. Nagy olajgyárak tulajdonaként repcetermesztéssel foglalkozott, de érdekelt volt még az állami monopóliumot képező dohánytermesztésben és -kereskedelemben. Ezért utóbb a nemesi címerébe is belefoglalták a dohánylevelet. Az uralkodótól kapott nemesi adománylevél így foglalta össze a családi vagyon megalapozójának az érdemeit: „ő a hazai gazdászat, termelés, iparüzlet és kereskedés körében, úgy az állam érdeke, mint Magyarországunk közjava előmozdítása körül megelégedésünkre szerzett - ki nagy olajgyárak tulajdonosa lévén a repcze mívelést és olaj gyártást Magyarországban magas fokra emelte -, a honi dohánytermesztést és mívelést fáradhatatlan szorgalommal tette és pénzbeli áldozattal is rendkívül előmozdította, s ez által a szorgalmas nép- és közbirtokos a jövedelmeinek forrását növelte, aki 1852-ik évben a katonai kórház alapítására, 1853-ik évben az olaszországi háborúban megsebesült katonák segélyezésére, 1858-ikban Rudolf főherczeg és koronaörökös kedves Fiunk születése örömemlékül alapított jótékony intézetek számára, úgy a magyarországi születésű 32 XI. évfolyam 1. szám—2001. január
