Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Szerelmi történet a párbajozó Magyarországon
tényleges szolgálatban álló katonák leánygyermekei neveltetésére, és a Pesten alapított kereskedelmi főtanoda létrehozására”- tett adományaival az uralkodóház iránti tántoríthatatlan hűségét bizonyította. Schossberger Simon Vilmos a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapítója, a Vörös Kereszt Egylet alelnöke, az Angol-Magyar Bank és az Alföldi Vasút Igazgatóság tagja volt. A családi vagyon örökösei fiai, Zsigmond és Henrik lettek apjuk halála, 1900. október 5. után. Az időben, amikor dr. Rosenberg Gyula ügyvéd és a szinte még gyerekleány Schossberger Ilona szerelmi románca kibontakozott, a tornyai Schossbergerék csak magyar nemesek, és nem főnemesek voltak. A bárói ranggal a főnemességet előbb Zsigmond és gyermekei kapták 1890. március 12-én, majd a bárói méltóságot az uralkodó 1905. december 11-én kiterjesztette Henrik ágának a leszármazottaira is. Rosenberg Gyula, a reményteljes 30 éves ügyvéd nem tudhatott a terménykereskedésből hirtelen meggazdagodott és uralkodói keggyel felemelkedett család terveiről. Schossberger Henrik éppúgy nem volt mentes a parvenüségtől, mint hozzájuk hasonlóan gyorsan emelkedő újgazdag famíliák. A fiatal ügyvéd mit tudhatott arról a rangkórságról, amely még a legracionálisabb üzletemberek szívébe is beférkőzik. így nem sejtette a kérő, hogy Schossberger Henrik egy bárói vő után „legalább” egy grófi leszármazottól várta a család további emelkedését. S ha Rosenberg Gyula olvasta is Balzac Goriot apó c. könyvét, nem ragadhatta meg Goriot apó egy mondása, amely szerint 30 éves kora előtt egy fiatalember még becsületszóra is kaphat hitelt. így azután 1833 tavaszán, amikor megérett a szerelem a „realizálásra”, a fiatal ügyvéd Schossberger Henrik Múzeum körúti palotaszerű bérházában megkérte Ilona kezét. A bátor kérőt a családfő kikosarazta, egyedül báró Bornemissza Pál jelentette ki, hogy őt nem érdekli, hogy kihez adják a feleségének a húgát. Bizonyára más ember talán a házasodási szándéktól is visszalépett volna, de nem így tett Rosenberg Gyula, a szépreményű és Schossbergerékhez hasonlóan jómódú család fia. Megtudta, hogy a leányt a család előbb Bécsbe, majd Marienbadba viszi. Ez a csehországi fürdő legalább olyan felkapott hely volt a régi Monarchiában, mint a híres Karlsbad, ahol fényűző hotelekben lehetett szállást kapni, a glaubersós és vasas források vizében lehetett a javasolt fürdőkúrát venni, s ahol nem kevés gazdag és híres emberrel volt mód ismeretséget kötni. Rosenberg Gyula a Schossberger család után utazott, s a fürdőhelyen úgy csatlakozott hozzájuk, mintha semmi sem történt volna. Az áhított leány kedves volt, s a mindenre figyelő anya vizsgálódó szeme e kedvességben semmi kifogásolhatót nem talált. A fiatalok annyit voltak együtt, mint amennyit a kor illeme megkívánt. Teltek-múltak a napok, s a gyanakodó szülők már-már megnyugodtak, amikor egy déli találkozásra érkezett dr. Rosenberg Gyula karján Schossberger Ilonával a szülők szállodájába. Ez alkalommal közölte velük, hogy egy Marienbadban üdülő csodarabbi előtt, zsidó szokás szerint örök hűséget téve, házasságot kötöttek. A hír hallatán az anya elájult, és csak a „repülősó" segített rajta, viszont az üzleti életben viharedzett apa nyugalmat színlelt. Bár tiltakozott a beleegyezés nélküli házasságkötés ellen, s látszólag nem tett semmit, csupán másnap délig gondolkodási időt kért. Természetes volt, hogy addig a leány a szülőkkel marad. Az ifjú férj óvatos volt, s nem tévesztette meg a látszólagos fegyverszünet, s figyelte a Schossberger szülők szállodáját. így azután nem érte meglepetés, amikor az esti órákban Schossbergerék elhagyták a szállót, kocsiba szálltak és a vasúthoz hajtottak. A poggyászaikat a szobáikban hagyva, mintha csak esti levegőzésre indulnának. Rosenberg Gyula követte őket az állomásra, s erélyes hangon felhányta az eljárásukat. Közben a vonatnak indulnia kellett, s Új Hevesi Napló 33
