Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Stílustalanságok

rádióban kutatásairól. A figyelemfelhívásnak és a fokozásnak sajátos módját választotta, amikor megállapította: ,, Ferenc József baromi kötelességteljesítő volt. ” Ehhez képest már igazán semmiség, amit más alkalommal hallhattunk egyik kollégájától, akivel Mária Teréziáról beszélgettek, szintén a rádióban: „A hölgy 1741-ben szülte első gyermekét. ” A császárné mint hölgy? Ezzel a témával - a hölgy és az úr megnevezések mai használatával - akár külön is érdemes lenne foglalkozni, egy évtized alatt annyira kitágították a jelentéskörét. Lassan elveszti korábbi választékos stílusértékét, s hovatovább a semleges nő szinonimájává válik. A női sportolók szinte már csak hölgyek lehetnek a riporterek szóhasználatában, ám a legszélsőségesebb példa, hogy bűnözőket is gyakran e szóval említenek: „A hölgy hátba szúrta férjét. ”

Kirívó stílustalanságok hallatán nekem mindig az jut eszembe, hogy miért ítéljük el azokat a gyerekeket, akik iskolai, érettségi vagy felvételi dolgozatukban efféle hibákat követnek el. Milyen nyelvi közegben nőnek föl? Milyen nyelvi hatások érik őket? Találkoznak-e követésre méltó nyelvi mintával? Megérinti-e őket a szépirodalom? Attól tartok, közülük sokan meg sem értenék, hogy mi a baj idézett példáinkkal. Nem ők vagy nem csak ők tehetnek arról, hogy nem érzik a stílusámyalatok különbségét, hogy nem tudnak a helyzethez, az alkalomhoz illően fogalmazni. A lényeget elkendőző választ kapjuk általában: hja kérem, a társadalom, a kor - „hát erről szól a mai világ.”

Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon nem ez a jövő útja. A biztató jövő záloga éppen az iskola lehet, a műveltség presztízsének emelkedése. S a műveltség nem szűkülhet le a természettudományok, a számítástechnika meg az idegen nyelvek területére. Az elhivatott és lelkes magyartanárok munkája önmagában ugyan szélmalomharc maradna csupán. Ám amikor egyre több kommunikációs szakembert képeznek, amikor mind több álláshoz megfelelő nyelvi készségeket is előírnak, amikor kezdünk jobban figyelni egymásra, akkor igenis van jövője a stílusnak. Persze nem a múlt eszményeit kell keresnünk a holnap nyelvében. A változások törvényszerűek, de hogy milyen irányban hatnak, abban nemcsak a tanároknak, nemcsak a nyelv művelőinek és művészeinek van szerepük, hanem a ma emberének, egy kicsit mindnyájunknak is.

Új Hevesi Napló

51