Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÖZÉLET - Krupa Sándor: Legyőzve győz
<rKrupa őándor J3egyőzoe győz „A marxizmus ópium az intellek- tueleknek! ” (Raymond Aron) I. „A politikai rabok börtöne tulajdonképpen nem más, mint olyan hely, ahonnan nem szabad az elítélteknek élve kikerülniök. ” (Rákosi Mátyás) A szenvedés által lesz ember az ember! Igaz, testileg olykor csak roncs-ember! Csak az érti meg mások szenvedéseit, aki maga is szenved! Aki szenved, hamar a kereszt tövében találja magát: átkarolva azt, vagy káromolva! Az előbbi erőt talál a keresztben, az utóbbi kétségbeesést!... Ezek a gondolatok foglalkoztatták dr. Baranyai Jusztin volt budapesti egyetemei professzort a váci börtön úgynevezett Doberdó-részlegében. Doberdó a bolseviki ávósok mérőszalagja szerint is a legkegyetlenebb büntetőhelynek számított. Azért ide vágták be azt, akit halálra akartak senyveszteni. Ez a kistermetű, hetvenéves, törékeny testű szerzetes, akit a teológia világhírű tudósaként s Mindszenty hercegprímás tanácsosaként ismert a világ - vele kapcsolatban buktatták is le -, még nem ment át Dante poklának minden kínján. Még „nem döglött meg”, mint őrei szokták mondani. Kárhozatba taszítására hóhérai találtak elegendő okot, ürügyet. Most azt, hogy munkahelyén asztalnál nyilvánosan imádkozni merészelt. Ez pedig nemcsak törvénysértés, hanem nyílt lázadás is a rendszer ellen. Hóhérai remélték, ez lesz az utolsó állomása. Kint a barkák már cirmosodtak. A tulipánok pattantgatták bimbóikat. A nárciszok próbálgatták tavaszi illatukat. Délutánonként a város templomharangjai keresztútra hívogatták a szenvedőket. Dr. Baranyay lélekben velük tartott. Hol lehetne üdvösségesebben elmélkedni Jézus szenvedéséről saját keresztutunkat is járva, mint a börtönben? Hol dönthetné el biztosabban az ember, hogy Jézus nyomában jár-e, vagy tőle messze elmaradt keresztjének hordozásában? Cirenei Simonként halad Jézus mellett, vagy valahol hátul latorként lődörög hóhérok korbácsától biztatva? Megdöbbentőbben hol hallhatná az ember Jézus szavát, mint itt: „Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét, s úgy kövessen engem!” Földalatti zárkájában szerette volna a stációkat legalább kereszttel jelölni. A falak tele voltak frivol, üres rabírásokkal, bántó és bátorító firkálásokkal, rajzokkal. A sok piszok között a kis keresztek meghúzódhatnának észrevétlen. Ám semmi eszközt sem talált, amellyel ezt a pár vonást meghúzhatta volna. 52 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
