Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Jázminillat Emíliától
Egy mélyülő és táguló völgyet, mi több, szakadékot vélt képzeletében előbukkanni kettőjük között riasztó meglepetéssel. Megfontolatlan elhamarkodottságában az igazgatót is odahelyezte a túlparton állókhoz, azokhoz, akik ily hirtelen összeesküdtek ellene, akik az eddig-és-nem-tovább zászlóintést mutatták neki tízéves ténykedése után az iskolánál. A kellemes bizsergést okozó jázminillat igencsak eloszlott már a nyitott ablakon át behömpölygő májusvégi friss szellőtől; a látszólag felzaklatott légkör csonka maradványai legördülőben voltak a megszomorítás színpadáról, egyesek már ebédhez készülődtek, mások az otthonukba megtérni, Emília pedig ismét dolga után indult a szertárba: alig hagyta, hogy Zólyominak legyen ideje hosszan utána néznie lemondó szkepszissel, megtört lelkendezéssel, és amikor Vastag Margó hidegen odaszólt a férfinak, mintha az érzéketlenség és realitásérzet legsajnálatosabb kombinációjára jött volna rá velős érdeklődésével, hogy tudniillik: - Mihez kezdesz ezek után? -, a férfi lankadó tetterejével és eltökéltségével alig valami érthetőt s érdemlegeset motyogott neki az illendőség kijelölte határokon belül. Délután Zólyominak volt még egy órája: grammatika-stilisztikai foglalkozás lemaradozó és érdeklődő tanulóknak. Az egy órával korábbi elszántságát, keménység! fogadalmát túlérlelte az idő: puhulni kezdett benne a kiállás próbája; hirtelen összetákolt erélye naspolyás tapintásúvá lágyult, és ez érezhetően befolyásolta a foglalkozáson az igenevekről és a mondatszerkesztés stilisztikai változatairól tanultak átismétlését. Egy jóságos kísértő szellem azonban karon ragadta, mert amikor zsibongást hallott a folyosóról, kinézett, s bár a pajkos lárma elcsitult, foszlányaira hullt a lépcsőházba tovavonulva Emília korholó fellépése nyomán, az illatuszály, amit Emília keltett végighaladtában a folyosón, s amelynek sodró áramlatába belekerült egy pillanatra, földerítette hangulatát, azon nyomban átgondolta azt is, nem tulajdonit-e túl nagy jelentőséget a szaglószervi jelzésnek, a kedvestől érkező signification de bonne odeur, még pontosabban a signalisation avec parfüm tüneményének, s tudható-e, hogy mindez így van, neki szól-e az illatgesztus, Zólyominak egyedül, vagy az is jó, hogy csupán képzeli. Hazafelé menet az autóbuszmegálló felé haladt szokása szerint a liget mellett, amikor szembejött vele az erdész. A járda egy helyen elkeskenyedett - a vízmosta árokpartszakaszt faágakkal tűzdelték ki későbbi javításra kijelölve; a két férfi egyszerre ért oda, meg- állni kényszerültek, ez pedig a szóba elegyedést vonta maga után.- Látom, a tanár úr is feltette a sapkáját. így estefelé, de különösen reggel még hűvös van. Fönn a Nyesettbércen hajnalban még az erdei munkások is fölveszik a lélekmelegítőt, mert hideg van.' Az erdei munkások említése valamiképp most jobban megragadt Zólyomi gondolatában, mint máskor. A terjeszkedő árnyak késődélutánján figyelmesebben nézett bele az erdész arcába, a kiszámithatatlan célú mosoly ama foglalatába, amelyből kiolvashatna-e reményt egy feszélyezetlenebb barátkozó hajlamra, vagy maradna továbbra is köztük a megszokott korrekt, de szűkkeblű nyájasság a ritka utcai találkozások rendje és engedhetősége szerint.- Milyen munkák folynak ebben az időszakban fönt a hegyekben? - kérdezte Zólyomi nekibátorodva, és egy szórakozott lépést tett az alattomos árokpart irányában.- Jelenleg kerítést készítenek az emberek egy csemeteterület védelmére. Az őz meg a vaddisznó könnyen kárt tehet a fiatal hajtásokban. Aztán a villanyvezeték környékét fogják tisztogatni, ősszel pedig beindul a favágás. Csak kevés az ember. Vigyázzon, bele ne essen a vízbe. A liget felől erőteljes, ujjongó madármuzsika versengett az úton robogó autók bűnös zajával. (Folytatjuk) Új Hevesi Napló 35
