Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Ködös este, Szőlőkarók
eáfe Tejfehér parttalan hullámzás árva tengeri kórók menetelnek a széle se hossza hab tetején fázós topolyák dárdái sorjáznak búsan a habfehér távoli parton intenek búcsút a ködtenger remegő partjainál könnye is hull talán az árva fríznek ágairól cseppenként csordul alá s koppan az őszi avarban. Üres kalapját lehajtja a csőszködő útszéli napraforgó nem veri fel csendjét hangos verébzsivaj csitul a nappali lárma csak a köd ül meg csupán ázott virágként kalapja foszló karimáján. Gomba hízik a ködben ilyenkor szűzi fehéren a rőtszín avarban ... állnak a hegy bordái közt, mint lakodalmi bicska. Gyökerek őrlik a sziklát, hulljon szét apró kavicsra. felhők rései: 4psok kopjafát faragnak. szarvasok vedlik a nyári gúnyát már csak a varjak őrzik a tar liget fázós gallyai közt az elárvult fészket Ó szigorú rossz gazda november, bújik a vad ha sötét felhőket bőszen kerget az égen a szél, s száz ördögszekeret görgetve vigad. 24 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
