Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Hamvazószerda üzenete, Miként enyhítsük, oldjuk a gyász keltette fájdalmat?
Patkós Sfillila iücemefe A mai nappal - húshagyó keddel véget ér az idei farsang, egyértelműen lecseng. Elcsendesülnek a báltermek, kinek-kinek volt épp elég ideje a vigasságra január-élőtől február végéig. Formabontók mindig voltak és lesznek, mint ahogy vannak emberek, akik legszívesebben egész évben kameváloznának. *** A rendet azonban büntetlenül nemigen lehet felrúgni, az idei március már egészen másról szól! Bizonyos idomulási árat kell fizetni a kilengésekért, ami néha csak abban jelentkezik, hogy „nem olyan jól sikerült a farsang” - mármint amelyiket a határidő után rendezik. Olyasvalami ez, mint a szavatossági idő utáni produktum. Ha akarom, észreveszem a hibáit, ha nem, hát nem, úgy is jó. Holnap azonban hamvazószerda köszönt ránk. Homlokegyenest más lelkiséget követel, mint a farsang. Itt ugyanis arról van szó, hogy az emberiség megkapja ebben az évben is elsőként a figyelmeztetést - megannyi vigasság után -, miszerint „Emlékezzél meg arról, hogy porból lettél, és porrá leszel!” A te életed is halandó, a halál siralomvölgyén neked is át kell haladnod. Az ember élete, miként az árnyék, gyorsan eltűnik. E napon ideje van az elmélkedésnek, mert nem tudod, mikor halsz meg, de azt sem tudod, mi lesz veled halálod után. Amíg időd van, addig gyújts el nem múló kincseket, lásd be, itt e Földön nincs állandó maradásunk. Gyorsan üt a végső órád, s aki ma él, holnap már eltűnik. És, ha eltűnt a szemünk elől, csakhamar elvész az emlékezete is. Keveseknek adatik meg a halhatatlanság. Minden gondolatodnak és cselekedetednek olyannak kellene lennie, mintha e pillanatban meghalnál. Ha mindenkor jó volna a lelkiismereted, nemigen félnél a haláltól. S ha ma nem vagy készen, az leszel-e holnap? Micsoda bizonytalanság!... S mit tudod, megéred-e a holnapot?... Ha rettenetes a halál, talán még veszedelmesebb a hosszú élet - melyre mindannyian törekszünk. Ha láttál már valamikor embert meghalni, gondold meg. Neked is majd ugyanazon az úton kell járnod. Reggel gondolj arra, hogy nem éred meg az estét. S ha majd üt az utolsó órád, akkor egészen más szemmel nézed lepergett életedet. S akkor majd nagyon bánkódsz, hogy olyan hanyag és lanyha, esetenként lagymatag voltál. Sok jót megtehetsz, míg egészséged engedi, de ha megbetegszel, nem tudom, bírsz-e majd valamit is tenni... kevés embert javít meg a betegség. Ha nem gondoskodsz magadról most, ugyan ki törődik majd veled a jövőben?... Hamarabb megfeledkeznek rólad az emberek, semmint azt gondolnád. Vagyis úgy igyekezzél most élni, hogy halálod óráján inkább örömre, mintsem félelemre legyen okod. Hogyan számíthatsz hosszú életre, amikor egyetlen biztos napod sincs?... Hányákat láttál a legkülönbözőbb élethelyzetekben pillanatok alatt elmenni! *** 62 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
