Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Hamvazószerda üzenete, Miként enyhítsük, oldjuk a gyász keltette fájdalmat?
Erről szól hamvazószerda üzenete. Ilyen gondolatok után már nem lehet önfeledten mulatni, ennek már lejárt az ideje. Mindez akkor is így van, mi több, hat és működik, ha valaki önérzetesen, néha büszkén hangoztatja, hogy ő ateista, pogány, avagy éppen istenfélő, netán szektáns. Struccpolitikát bárki és bármikor folytathat - a szabad akaratba ez is belefér - de az idomulási árat, méghozzá busásan, ő fizeti meg érte. A nemzet 70 százaléka túlsúlyos a tűltápláltság miatt. Más népek jobban vigyáznak a testi kondíciójukra. Mi néha azt hisszük: az a mienk, amit megeszünk és megiszunk. A böjtről hallani sem akarunk, holott annak az ideje jött el. Megideologizáljuk magunkban: a bojtos étel valamiféle szegénységet sejt, dolgozom épp eleget, a szegénységnek a szagát se érezzem! Inkább veszek méregdrága amerikai méregtelenítő kapszulákat, csak nehogy kevesebb elemózsiát kelljen bevinnem a megszokottnál. Eleink ilyenkor nagyböjtben a világ legtermészetesebb módján takarékra állították a táplálkozásukat, a természetes méregtelenítés magától végbement, ugyanakkor egészségesek és karcsúak maradtak. Húsvétig a fogyókúra különösebb testi-lelki megerőltetés nélkül lebonyolítható. Próbáljuk ki! A befelé forduló, csendes, fényre áhító decemberi napokban, amikor az élet moccanó jele sem látszik a fagy alatt, megfordul az ember fejében, hogy egy kis fény maradjon utánam, ha... nem leszek! Mert bár tudván tudom, hogy eljön az idő, amikor életem fáklyája kioltódik, mégis vágyakozom arra a bizonyos, utánam maradó és remélt kis fényre. Amíg szabad a küzdés, a pálya; az alfától az ómegáig, az értől az óceánig, az éhezéstől a jóllakásig, a sírástól a nevetésig, gazdagságtól a szegénységig, és még ki tudja, mitől, meddig, mi minden belefér életünkbe, amely a másokkal való közösségre és szolgálatra teremtetett! Ezért mindig különösen megrendítően kemény dolog az, ha az élete párját veszíti el az ember. Mivel az életszövetség legbensőségesebb kifejezője a házasság, éppen ezért kirívóan fájdalmasan nagy veszteség, ha a hosszú évek meghitt - vagy akár esetleg zsörtölődő - kapcsolatnak vége szakad. Különösen, ha az élet sodrában úgy egymáshoz csiszolódtak, mint a patakkövek. A halál nyomában rögvest beköszönt a másik hívatlan 1. 2. Új Hevesi Napló 63
